2015 február 21, Télvégi csavargás - Budai-hegység

A tavalyi március elejei kezdéshez képest idén korábban került sor az évkezdésre. Optimisták voltunk az időjárással kapcsolatban és szerencsénkre szombaton nem esett eső, hó, a nap is kisütött. Már megszokott dolog, hogy az év első harmadában túljelentkezés van a túrákra. Most is így volt, a busszal 52-en jöttünk össze, egy emberünk a lépcsőn üldögélt. A Budaörsi Városházánál még 11-en csatlakoztak a csapatunkhoz, Ők személygépkocsival illetve kék busszal jöttek el a kiindulási pontra. Hétkor indultunk el Százhalombattáról, majd Tárnok, Érd érintésével jutottunk el Budaörs központjába. Két túra került meghirdetésre az alábbiak szerint:

Útvonal: Budaörs, Városháza (140m, ) - Budaörsi-hegy (420m, ) - Diófás-tető (, , ) - Normafa (479m, ) - János-hegy (527m, ) - Makkosmária (330m, , , , ) - Sorrento (270m, , ) - Huszonnégyökrös-hegy (286m, ) - Budaörs, Csíki csárda (182m, )
Túratáv: 21km
Emelkedő: 850m
Minősítő pontszám: 31,5+17+3=52 pont

Alternatív útvonal: Budaörs, Városháza (140m, ) - Budaörsi-hegy (420m, ) -Makkosmária (330m, , , , ) - Sorrento (270m, , ) - Budaörs, Városháza (140m, , , )
Túratáv: 11km
Emelkedő: 450m
Minősítő pontszám: 16,5+9+3=29 pont

Nyolc óra után nem sokkal elindultunk a Városházától. Mellékutcán keresztül értük el a piros jelzést, elhaladtunk a szépen felújított Kálvária és a kápolna mellett. Hamarosan hétvégi házak között gyalogoltunk felfelé az erdőben. Az ég még felhős volt, de mind jobban szakadozott a felhőzet. Jobb kézre egy romos védkunyhót láttunk. Egy nagyobb turistacsoportot előztünk le, bár közel sem voltak annyian, mint mi. Kilenc óra körül a sárga körjelzésen bátyámmal egy kis kitérőt tettünk, felkerestük az egyik piktor tégla üreget. Az üregek közül már nagyon sokat befalaztak, gondolom életvédelmi okokból. A felkeresettet szerencsére nem és ennek az acélajtaját lefeszítették. Mivel volt nálunk elemlámpa, végigjártuk. A levegő nem mérgező, a szűk vágat végig járható, a falai szép fehérek. A hossza kb. 60-70 m. Megszaporáztuk lépteinket, hogy beérjük a többieket. A piros jelzésről áttértünk a sárga jelzésre, majd ¾ óra múltán utolértük a csapat végét, pont a Magaskői-kőfejtőnél, ahol turista emlékhelyet létesített a BTSSZ. A kopjafán kívül emléktáblák emlékeztetnek a régi társakra. Az egyik táblán Scher Zoltánné, Emike nevét olvashattuk, pár évvel ezelőtt még találkoztunk vele a Budai hegyekben, régi OKGT-s kollegánk volt.

A kis pihenő után tovább gyalogoltunk Normafa felé, a sárgáról a zöld keresztjelzésre váltottunk. Az út a letaposott hótól jeges volt, páran el is csúsztak a kellemetlen szakaszon. Kereszteztük a Gyermekvasút sínpárját, majd rövidesen a Normafához értünk 10³⁰ körül. Ezen a környéken már látható a december eleji ónos csapadék miatti erdőkárosodás. Rengeteg faág, gally tört le, számomra úgy tűnik, hogy ennek a nyoma még évek múltán is látszódni fog. Tartottunk ismét egy rövid pihenőt. A büfében lehetett forralt bort és rétest venni. Negyedóra elteltével felszedelőzködtünk és a János-hegy felé vettük az irányt. Nem a turista ösvényt használtuk mivel az nagyon jeges, csúszós volt, hanem az aszfalt utat. A Libegő felső állomását elhagyva 11³⁰-kor az Erzsébet kilátóhoz érkeztünk. Szelessé vált az időjárás, sok időt nem lehetett eltölteni a kilátóban. Budapesti panoráma, mint általában elég pocsék volt, az alsó rész szmog miatt alig látszódott, kivéve a hegyek környékét. Két pesti társunk innen visszafordult a Normafához, hogy a kék busszal térjenek haza. Húsz perc itt tartózkodás után elindultunk lefelé. Csúszós volt az ösvény, megint páran talajt fogtak. Nagyon szétszóródott a csapat, ennek köszönhetően egy-két emberünk a Szépjuhászné megállónál találta magát, onnan kellett visszafordulniuk. A társaság nagyobbik része nem a piros körjelzésen, hanem tovább gyalogolva a Szépjuhásznét megközelítve, kitérővel tért át a sárga jelzésre. A Kis-Kőfej alatt kereszteztük a Gyermekvasutat, majd a Korányi Szanatórium után 1 km-rel áttértünk a piros jelzésre. Félórai gyaloglás után, 13⁴⁰-kor megérkeztünk a Makkosmáriai Kegytemplomhoz.

1731-ben egy Traub János nevű legény a budakeszi határában fekvő szőlőkbe igyekezett. Egy útszéli tölgyfánál a szenvedő Krisztus arca jelent meg előtte. Traub később beteg lett. Csodás gyógyulása után egy Falconeri nevű olasz származású budai festőtől olajfestményt vásárolt, mely a Gyermekét tápláló Szűzanyát ábrázolta. A képet az említett tölgyfára függesztette. Acsádi Ádám veszprémi püspök engedélyezte, hogy a szentképet nyilvános tiszteletben részesítsék. A zarándokok adományaiból kicsi kápolna épült a Mária kép fölé. A nagy érdeklődés miatt az Óbudán működő Trinitárius szerzetesrend itt szép egytornyú templomot és egy kis kolostort épített. II. József császár 1784-ben feloszlatta a Trinitáriusok Rendjét, a templomot bezáratta. A kegyképet és a fatörzset a budakeszi plébániatemplomba vitték le, és itt megőrizték. A világháború alatt és után mind többen jöttek ide hadifogoly hozzátartozóikért imádkozni. Meghonosodott a Fogolykiváltó Boldogasszony tisztelete. A jelenlegi templomot hívek adományaiból építették fel, melyet 1950-ben Shvoy Lajos székesfehérvári püspök szentelt fel. Újra elhelyezték a plébániatemplomban megőrzött fatörzset és kegyképet, a kegyoltár mögött illetve fölött. Jelenleg a kegytemplomot a Domonkos Rend működteti.

A csapat első része már tovább ment a megtervezett útvonalon. Mi letelepedtünk az asztalokhoz, bevártuk a lassabban jövőket. Jó sokat kellett várni rájuk! Sajnos Misi barátunk rosszul érezte magát, emiatt késtek ennyit. A menye Budakeszin lakik, jobbnak láttuk felhívni a templomhoz, így Misi gépkocsival ment haza. Mire mi is hazaértünk már telefonált, hogy semmi baja nincsen. Megkönnyebbülten vettük a jó hírt. 14⁴⁰-kor tudtuk tovább folytatni túránkat. A nagy időveszteség miatt rövidítettünk a kiírt útvonalon. A piroson elhaladtunk a Végvári-szikla mellett és ezen a jelzésen maradtunk, nem mentünk el a Sorrento és a Huszonnégyökrös-hegy felé a sárgán. A pirosról később átértünk a piros keresztjelzésre. A Városházáig ezen a jelzésen mentünk le. Az utolsó emberünk 16³⁰-kor ért be a célba. Kellemetlen meglepetésben volt részünk, a buszunk nem várakozott ránk. Gyors telefonálás után a tulajdonos megnyugtatott Bennünket, hogy negyedóra múlva értünk jön a busz. Így is volt. A Csíki csárda környékén levőket összeszedtük egy presszónál, Ők legalább kellemesen töltötték el az időt.

Mindent összegezve, kellemes kirándulásra alkalmas időt fogtunk ki. Szerencsénkre senki nem törte el semmilyen végtagját, pedig volt elég elcsúszás. Az idei második gyalogtúránk a Pilis, Visegrádi-hegységbe vezet március 14-én, Kesztölc környékére, remélhetőleg már tavaszias viszonyok között.



Ugrás az elsőre

(A mellékelt képek József László (JL), Muskovics András (MA), Szabó Zsolt (SzZs) felvételeiből kerültek kiválasztásra)

Muskovics András
szakosztályvezető