2014 szeptember 27, Ősz köszöntő - Bakony, Balaton-felvidék

A szeptember végi túránk során két tájegységet kerestünk fel: a Dél-Bakonyt, valamint a Balaton-felvidéket. A túra két független szakaszból állt, a rövidebb túrát választók ezek közül választhattak:

Útvonal: Nyirád, Csemetekert (220m, ) - Agár-tető (511m, ) - Bakonyszentjakabi kolostorrom (150m, ) - Sáska (210m, )
Túratáv: 10km
Emelkedő: 300m
Minősítő pontszám: 15+6=21 pont

Alternatív útvonal: Köveskál (170m, ) - Monostori-tó (362m, , , ) - Kálomis-tó (326m, , ) - Kapolcs (175m, )
Túratáv: 15km
Emelkedő: 300m
Minősítő pontszám: 22,5+6=29 pont

A hosszú túra mindkét szakasz bejárására vonatkozott. Látszott, hogy vége van a nyári szabadságolásoknak, hiszen 48-an jöttek el ma túrázni. Hétvégére kellemes időt prognosztizáltak, ami szombat esetén csak részben teljesült. De ne menjünk a dolgok elébe! Hat órai százhalombattai indulás után Érden, Tárnokon, Martonvásáron lett teljes a csapat. Az M7-es autópályán, majd a 8-as főúton közelítettük meg a kiindulási pontunkat. Lefelé menet egyszer álltunk meg a Bakonygyepesi MOL kútnál közkívánatra. Devecsernél elhagytuk a főutat, majd Nyirád után a Csemetekertnél leszállt a többség, hogy megkezdje az első szakaszt. Már Bakonygyepesnél is gyengén szemerkélt az eső, mi pedig követtük a frontot. A kiindulási ponton is gyengén szemerkélt, de csak annyira, hogy az esőköpenyeinket elő sem kellett vennünk, elég volt a széldzseki. 9³⁰-kor kezdtünk gyalogolni egy erdőszélen. Hamarosan kerítéshez értünk, ahol egy kapun keresztül jutottunk be az elkerített részbe. A kerítéssel a mezőgazdasági területet védték az állatok kártevésétől. 1 km megtétele után elhagytuk a mezőgazdasági területet, jobbra bekanyarodtunk egy vadföldre. Később telepített fekete fenyves következett. 90°-os jobb kanyar után jó minőségű murvás úton gyalogolunk, továbbra is fekete fenyők között. Bal 90°-os kanyar után nem sokkal egy völgybe jutottunk. Ezen az ösvényen jutottunk mind feljebb. A völgyben nagyon párás volt a levegő, az alacsonyan levő felhőben gyalogoltunk. A völgyből kiérve ismét jó minőségű murvás út következett. 10⁴⁰-kor egy nagy félkör megtétele után eljutottunk a Csöpögő-kút erdei pihenőhöz.

Megálltunk azonosítani a helyzetünket, mivel éreztük, hogy rossz úton járunk, elvesztettük a piros jelzésünket. Már korábban el kellett volna fordulnunk jobbra. Az előttünk járókat visszahívtuk, de páran GPS-szel tovább mentek. Velük már csak az Agár-tetőn futottunk össze. A Csöpögő-kút az Agár-tető nyugati felén fakad. A csúcs, a Kab-hegy után a Déli-Bakony második legnagyobb bazalt vonulata, magassága 511 m. Pár száz métert visszagyalogoltunk, majd a meglelt piros jelzésen elindultunk a csúcs felé. Ez a kanyar igen pocsékul volt jelezve! 11²⁰-kor, bükkösben értünk fel a csúcsra. Az orrunk hegyéig sem láttunk, olyan sejtelmes volt az erdő, hogy akár horror film háttere is lehetett volna! A felvezető ösvény alig volt látható, nem sokan járnak errefelé! Szerencsére itt viszont sűrűn voltak jelzések, ezt a szakaszt nem régen újították fel. Tíz percre megálltunk, majd tovább indultunk, most már lefelé a hegyről. A hegy aljában jobbra, nagyjából déli irányba fordultunk. A Szent Jakab kolostor romjait 12¹⁰-kor értük el.

A XIX. században a templom szentélytornya még állt, jelenleg csak az alapfalak egy része látható. A közelmúltban elkezdték kiásni az alapfalakat, így már jobban elképzelhető a valamikori nagy kiterjedésű kolostor. A szerszámok egy gödörbe voltak eldobva, úgy néz ki, a kutya sem jár errefelé! Egy-két faragott kő is előkerült. Az 1263-ban történt összeírás idején már működő kolostorként jegyezték fel. A kolostor a középkor folyamán végig működött, 1563 körül néptelenedett el. A közeli település, Bakonyszentjakab köznemesi alapítású volt, az alapító, a Rátót nembeli Keszi (Gyulakeszi) család volt. Egy forrás is található a romok mellett, hasonló, mint a Csöpögő-kút. Itt tartottuk meg az ebédidőt. 12²⁰-kor indultunk el Sáska felé. 25 perc alatt a kis település központjában voltunk. A faluban a délutáni szüreti felvonulásra készülődtek. Musttal kínáltak meg Bennünket, szép volt Tőlük. Ezután átbuszoztunk Kapolcsra, a második szakasz kiindulási pontjára.

13⁴⁵-kor indultunk el Kapolcsról az evangélikus templomtól. A település nagyon takaros, mindenfelé virágokat látni, sok a népies ihletésű lakóház. Ebben az évben már 24. alkalommal rendezték meg a Művészetek Völgye Fesztivált, melynek Kapolcs a központi helyszíne. Falumúzeummal, felújított vízimalommal is megismerkedhet az ide látogató ember. A falu kőhídján indultunk el a sárga háromszögjelzésen. A hidat szobrok díszítik. Nem sokkal később elhaladtunk Vendi bácsi kopjafája mellett, itt kezdődtek a szőlők. Pár helyen éppen szüreteltek. A szőlőlevelek már sárgára színesedtek. Egyik pontról szép kilátás volt a Művészetek völgyére. A bővizű Kiskútnál bevártuk egymást. A jelzések igen hiányosak voltak, egy idő után megszűntek. Teljesen úgy tűnt, hogy valamikor megálmodták az útvonalat, lejelentették a térképészeknek, de a felfestés elmaradt. Így értünk fel 14²⁰-kor a tetőre. Az erdőszélen földúton elhaladtunk a Kávás-kút mellett. A környék valamikor közlegelő volt, a balatonhenyei gazdák marháikat legeltették itt. A hagyásfák ritkásan vannak, jó delelőhely az állatoknak. A legelőhely rekultivációját mostanában kezdték meg, mivel nagyon elvadult, bebokrosodott a terület. Hozzáteszem, már marha sincs, aki karbantartaná a legelőt.

Jobb 90°-os kanyar következett, de itt vagy 10 percet elszöszmötöltünk a helyes út megtalálásával. Rájöttünk, hogy 2 társunk hiányzik. Telefonon utolértük Őket, kiderült, hogy hárman vannak. Bandival visszamentünk értük, kb. 1,5 km-re a magasfeszültségi villamos vezetéknél találtunk rájuk. Többfelé elindultak, de nem találták meg az utat. Már az járt a fejükben, hogy visszamennek Kapolcsra. A Fekete-hegy bazalt platóján található kisebb tavak keletkezése a bazalt fennsík süllyedésével magyarázható. A tavakat talajvíz tölti fel, a kialakult vízzáró réteg miatt még nyáron is látható nyílt víztükör. Számos vízimadár látható a tavakon, fészkelnek is itt. Az eltévelygőkkel együtt öten kihagytuk a Monostori tavat, kicsit rövidítettünk. A rövidítésre majdnem ráfizettünk, csak nagy nehezen keveredtünk vissza a sárga háromszögjelzésre. Elhaladtunk a Kálomis-tó mellett, majd réteket kereszteztünk. Az egyik réten sok kornis tárnics volt elvirágzóban. Útba ejtettük a Bika tavat, szintén elég nagy víztükörrel rendelkezett. A tó után felkapaszkodtunk a hegyre, az Eötvös Károly kilátó közelében értük el a gerincet. Innen még majd 3 km-t kellett gyalogolnunk Köveskálra, az itt várakozó buszunkhoz.



Ugrás az elsőre

(A mellékelt képek József László (JL), Kalauz Imre (KI), Kutasi Zsuzsa (KZs), Muskovics András (MA), Szabó Zsolt (SzZs) felvételeiből kerültek kiválasztásra)

Muskovics András
szakosztályvezető