2013 december 8, Keressük a Mikulást - Budai-hegység

Elérkezett az év utolsó gyalogtúrájának az ideje. A megyei szakosztályok számára a Pest Megyei Természetbarát Szövetség már hosszú évek óta szervezi a Mikuláskereső túrát. A tavalyi Csömör környéki Mikulástúra után most a Pilisben, Pilisszentkereszt közelében találkozhattunk a Mikulással. A megyei kiírás megismerése után terveztük meg a gyalogtúránk részletes útvonalát. Előzetesen sokan jelentkeztek, csak pár visszamondás volt a túrát megelőzően. Odamenet az autóbuszon 49-en voltunk, hatan személygépkocsival jöttek el a kiindulási pontra. Hét órakor indult el autóbuszunk Százhalombattáról. Tárnok, Érd, Budapest érintése után érkeztünk meg Pilisszentkereszt központjába. Kicsit megijedtünk az odautazás során, mivel Budapesten elkezdett szemerkélni az eső. Csütörtökön, pénteken hűvös volt az idő, viharos széllel jött egy hideg front. Sajnos a pénteken leesett pár cm-es hó vasárnapra teljesen elolvadt. Szokás szerint két útvonal közül választhattak a túrázni vágyók:

Útvonal: Pilisszentkereszt (340m, -) - Som-hegyi th. (360m, -) - Pilisszentkereszti-szurdok () - Szent-kút (230m, ) - Csobánka, temető (250m, ) - Kevély-nyereg (430m, , ) - Nagy-Kevély (534m, ) - Ezüst-hegy (415m, ) - Csillag-hegyi HÉV áll. (110m, )
Túratáv: 21km
Emelkedő: 570m
Minősítő pontszám: 31,5+11,4+3=46 pont

Alternatív útvonal: Pilisszentkereszt (340m, -) - Som-hegyi th. (360m, -) - Pilisszentkereszti-szurdok () - Csobánka (230m, )
Túratáv: 12km
Emelkedő: 200m
Minősítő pontszám: 18+4+3=25 pont

¾ 9-kor mindenki leszállt a buszról, elkezdtünk gyalogolni a Pilisszántói-nyereg felé. A Polgármesteri Hivatal kerítésén betekintve, az udvaron szépen faragott kövek voltak láthatók. Nyilvánvalóan ezek a Pilisi apátság ásatása során kerültek elő. Az apátságot III. Béla királyunk alapította 1184-ben. A ciszterci monostorba francia szerzeteseket hívott be. A francia kapcsolatai jók voltak, hiszen mindkét felesége francia származású volt. A középkorban ez volt az összes hazai apátság között a legrangosabb, legjelentősebb. Itt temették el az apátság templomában II. András feleségét, Gertrúd királynét. A Mohácsi csata évében a törökök kifosztották majd felgyújtották a monostort, mely 1541-től a környező településekkel együtt a törökök kezébe került. A XVIII. században próbálták újjáépíteni, sikertelenül, mivel teljesen rommá vált. 1967-től Gerevich László folytatott itt ásatásokat. Megtalálta a monostor alapfalait, számos, szép kőfaragvány került elő. Sajnálatos módon az ásatások befejeztével visszatemették a romokat, jelenleg nem sok minden látható a helyszínen.

A temetőnél találkoztunk Bognár Mártával, a PTSZ ügyvezető elnökével. Rövid beszélgetés után tovább mentünk az aszfaltúton. A nemrégen felavatott Som-hegyi turistaház már messziről látszott, de jelzés nem vezet fel a faluból. Az új házak között bóklásztunk, majd lementünk a patakpartra, utána ismét fel a dombra. Szerencsére erről az oldalról a villanyvezeték nyomvonalán el lehet jutni a turistaházhoz. A turistaház előtti részen már vártak ránk a PTSZ-ek, jó nagy tüzet raktak, hogy a turisták fel tudjanak melegedni. A Mikulást hiába kerestük, még nem érkezett meg a helyszínre, elakadt valahol. A szervezők mind jobban izgultak, de 20 perc múlva előkerült a várva várt Mikulás, személygépkocsival jött a rénszarvas szánkó helyett. Az is igaz, hogy hó itt sem volt, sőt a fagyott föld teteje elkezdett olvadni. Hozott magával egy kis krampuszt is. Jó beszélőkével volt megáldva, nem unatkoztak sem a gyerekek, sem a felnőttek. Mind a két korosztályt megénekeltette mielőtt elkezdődött az ajándékok kiosztása. Virgácsot senki sem kapott, hiába, a turisták jó emberek. Eléggé elszaladt az idő, pedig a túra csak most kezdődött meg igazából.

Elbúcsúztunk a pest megyeiektől, majd 1015-kor elindultunk lefelé a kék négyszögjelzésen a Szentkereszti szurdok bejáratához. Hamar leértünk a patak mellé. Innentől kezdve az országos Kék Túra útvonalán gyalogoltunk a szurdok aljában. A kis Dera patak vize 100 m után eltűnt a mészkősziklák között. Igen látványosak a hatalmas, mohás sziklák, romantikus fahidak keresztezik a patak medrét. Kicsit elcsodálkoztam, hogy a társaságból nagyon sokan először jártak errefelé! A szurdok egy tisztásnál végződik, ahová murvaköves parkolót építettek, tűzrakó helyeket alakítottak ki. Itt mi áttértünk a patak túloldalára, majd továbbra is a kék jelzésen Csobánka felé vettük az irányt. Tölgyesben haladt a jelzés jobbára, de azért irtásokat is kereszteztünk. 1145-kor értük el a zöld jelzést. Itt kétfelé vált a csapatunk, a rövidtúrásaink innen a zöldön Csobánkára mentek, a hosszabbik távot választók 26-an maradtak a kék jelzésen. A Szent-kúthoz hamar felértünk. Itt letelepedtünk 10 percre az asztalokhoz. A forrás vize gyógyító erejű. Eredetileg a szerbek búcsújáró helye volt, a katolikus kultusza német eredetű. A ma is látható kegykápolna 1936-ban épült. A forrás vizét télire elzárják, a kápolnát is csak búcsújáráskor és egyéb különleges alkalmakkor nyitják ki.

1210-kor tovább mentünk az OKT útvonalán, felkapaszkodtunk a Hosszú-hegy gerincére. Egy tájékoztató táblánál balra, a Kevélyek felé vettük az irányt. Megemlítem, hogy a mai túrán rengeteg eligazító, ismertető táblával találkoztunk, köszönhetően a Pilisi Parkerdő Gazdaságnak többnyire. Sok ismerethez lehet jutni általuk a növény- és állatvilágról, a geológiai múltról, a történelemről. 1245-kor kereszteztük a Csobánkát Pilisvörösvárral összekötő műutat. A Kis-Kevély oldalában levő régi murvabányát balról kerültük meg, majd áttértünk a sárga jelzésre. Ezen kapaszkodtunk fel a Mackó-barlanghoz, ahová 1310-kor értünk fel. A Kis-Kevély északi lejtőjén, 400 tszf. magasságban található a kb. 30-40 m hosszúságú barlang. 1912-től 1957-ig folytattak ásatásokat, kisebb megszakításokkal. Az ásatások eredményeképpen előkerültek újkőkori, késő bronzkori valamint az utolsó eljegesedés kori kultúra emlékei. A régészeti leletek mellett számos állat csontja is előkerült. Negyedórai nézelődés után, még mindig elég meredeken feljutottunk a Kevély-nyeregbe. Igen csúszós volt az ösvény, pár ember alaposan összesározta a nadrágját! Az 1992-ben leégett turistaháznak nyoma sincs már a nyeregben, a romokat 2000-ben takarították el.

Szusszantottunk egyet, majd a piros jelzésen nekiindultunk az 534 m magas Nagy-Kevélynek. Bár felfelé gyalogoltunk, az út nem volt annyira meredek, mint a megelőző szakasz. Sár sem volt, a mészköves ösvényen gyorsan beszivárog a csapadék a hegy belsejébe. Nagyon jó kilátópont a Nagy-Kevély. Különösen a Pilisvörösvári-medencére, Budapest nagy részére, a Budai-hegységre szép a panoráma. A Kevélyek alatt, Pilisborosjenő határában az Egri vár látható, melyet az Egri csillagok forgatásához építettek az 1960-as években. A panorámával Nekünk most nem volt szerencsénk a párás, szmogos idő miatt. A csúcsról látható a 415 m magas Ezüst-hegy, a következő keresztezendő csúcs. 1450-kor már ott is voltunk. Az eddigi mész és dolomit helyett itt jobbára hárshegyi homokkővel találkozunk a turistaút mentén. Ez a kőzet az oligocén idején, kb. 30 millió éve keletkezett, nevét a budai Hárshegyről kapta. Mivel nem szerettünk volna sötétben leérni, folyamatosan gyalogoltunk a cél felé. Kereszteztük a Budakalász, Üröm közötti műutat, majd nyílt területen haladtunk. Félelmetes mennyiségű szemetet hordanak ki az emberek! A látvány elborzasztó! Már azt gondoltuk, hogy megússzuk a sarat, de a fenyves környékén vendégmarasztaló volt az agyag. Ez nem hiányzott a túra végére!

A rövid túrásainknak volt ideje meglátogatni a Róka-hegyi volt kőfejtőt, amely kb. 1,5 km-re van a HÉV állomástól. A volt kőbánya természetvédelmi terület, melyben a triász korú dachsteini mészkő, eocén szépvölgyi mészkő, oligocén tardi agyag, márgás-mészköves konglomerátum tanulmányozható. 16 órára mindenki leért a HÉV állomás közelében parkoló autóbuszunkhoz. Illetve csak gondoltuk, hogy mindenki itt van, de kiderült, hárman hiányoznak még! Amikor elváltak útjaink a rövidebb túrát választóktól Szent-kút előtt, még nem csatlakoztak a nagyobb távot választókhoz. Úgy tűnik később gondolták meg magukat, nem a leghelyesebb módon. Szépen andalogtak mögöttünk, az első telefon után derült ki, majd egy óra hátrányuk van hozzánk képest, pedig mi sem rohantunk! Közben persze besötétedett, nem vállalták a piros jelzésen való lejövetelt, hanem egy HÉV megállóval arrébb, Békásmegyeren lyukadtak ki. Onnan kellett Nekik visszajönni a buszhoz. Végül is 17 óra körül hazaindultunk. Összességében kellemes túra időnk volt, leszámítva egy-két sárosabb helyet. Ez volt az utolsó 2013 évi szakosztályi túra, pár hónapnyi pihenő következik. Legközelebb jövőre, márciusban fogunk túrázni.

Honlapunkon keresztül is minden kedves turistatársamnak békés, nyugodt Karácsonyi Ünnepeket, boldog, eredményekben gazdag Új Évet, valamint 2014-ben is kellemes, szép túrákat kívánok.




Ugrás az elsőre

(A mellékelt képek József László (JL), Muskovics András (MA), Szabó Zsolt (SzZs) felvételeiből kerültek kiválasztásra)

A túrát teljesítők névsora

Muskovics András
szakosztályvezető


© 2006-2024 természetbarátok.hu