2013 október 12, Őszi csavargás - Vértes
Az első októberi túránk a Vértes rengetegébe vezetett. Kellemes túraidőt jeleztek előre a meteorológusok - ami végül be is jött - ráadásul még szerencsénk is volt. A megelőző napon esett az eső, csak reggel állt el, a következő napon, vasárnap is esett éjszaka, a köd is csak dél körül szűnt meg. 43-an jöttek el a túrára, mindösszesen egy visszamondás volt. Ismét szép létszámmal jelentkeztek a túrára, 39-en jöttünk össze. Hatkor, még majdnem sötétben indult el az autóbuszunk Százhalombattáról. Érden a Vörösmarty Gimnáziumnál majd Tárnokon és Martonvásáron lehetett csatlakozni a társasághoz. A régi 7-es főúton Székesfehérváron keresztül értük el a kiindulási pontunkat Pusztavámon. Székesfehérvár kerülőútján megálltunk 20 percre az egyik üzemanyagtöltő állomáson, a turistatársak már igen csak hozzászoktak a reggeli kávézáshoz. Szokás szerint két túraútvonal közül lehetett választani:
Útvonal: Pusztavám (210m,
) - Vértesszentkereszti apátság romja (250m, , 
) - Gerencsérvár romja (260m, ) - Szentgyörgyvár-puszta (270m, ) - Mindszentpuszta (400m, 
) - Pap-völgy () - Gánt, (210m, ) Túratáv: 19km
Emelkedő: 350m
Minősítő pontszám: 28,5+7=36 pont
Alternatív útvonal: Gánt, Bányatelep (200m,
, , 
) - Géza pihenő (435m, , ) - Hajdúvári vh.(410m, ) -Antal-árok () - Gánt (210m, ) Túratáv: 16km
Emelkedő: 400m
Minősítő pontszám: 24+8=32 pont
Rövidtúrásaink heten a buszon maradtak és elmentek Gántra, majd a Gánti Bauxitföldtani Park parkolójától kezdtek el gyalogolni. A hosszabb útvonalat választók ½9-kor indultak el a Pusztavámi Kálvária utáni útkereszteződésből. A kissé kopott zöld jelzésen, aszfaltúton a Márkus-hegyi Bányaüzem felé gyalogoltunk. Párás, ködös volt a reggel. Személygépkocsival elég sokan használják ezt az utat, rövidíteni az Oroszlány és Pusztavám közötti távolságot. A Bányaüzemig nagyjából egyenesen haladó út kanyargóssá vált. Előbb jobbra, majd balra tett egy éles kanyart. A 22. sz. akna után ismét egyenesen haladtunk tovább északkeleti irányba. Egy km után balra fordultunk egy becsatlakozó aszfaltúton. A kereszteződésben egy kidőlt fatábla jelezte Vértesszentkereszt felé az irányt. Újabb egy km megtétele után elhaladtunk egy szállítószalag alatt, majd jobbra egy meredek ösvényen eljutottunk a Vértesszentkereszti Apátság romjaihoz.
Román kori építészetünk kiemelkedő emléke a bencés, majd később dominikánus apátság Szent Kereszt tiszteletére szentelt temploma. A Csák nemzetség kezdte kiépíteni a monostort, melynek első írásos említése 1146-ban történt. A régészeti kutatás alapján kiderült, hogy az árokkal körülvett terü1et északi részén emelkedtek a monostor legkorábbi épületei: egy egyenes szentélyzáródású templom, a délről hozzá csatlakozó kolostorral. A templomot temető vette körül. Az apátság fénykora a XIII. szá?zad első felében volt. A korai épületegyüttestől délre nagyméretű, gazdag szobrászati díszítésű, háromhajós, keletelt, bazilikás elrendezésű románkori templom épült II. Ugrin és I. Miklós kegyurasága idején. A késő románkori stílussal egyidőben megjelentek a kora gótikus megoldások: nyolcszögletes pillérek, boltozatformák, bimbós oszlopfők, a hajó ívsoros párkánya. A XV. század első felében még jelentős az apátság, de a század második felére elvesztette jelentőségét, az épületek romossá váltak, csak egy-két szerzetes élt köztük. Ilyen állapotban vette át a dominikánus rend 1478. július 15-én. Kisebb építkezések még a dominikánus rend idejében is voltak. A szerzetesi élet, a török hódoltság idején meg?szűnt az apátságban. A terület, az apátsági romokkal együtt 1754-ben került az Esterházy család birtokába. Ettől kezdve a romok módszeres pusztítása, köveinek széthordása megkezdődött. A környéken épülő templomokhoz, a Bokodi tó malom- és gátépítéséhez hordták el a kövek nagyobbik részét. Számos kőfaragványt beépítettek a csákvári emlékműbe, valamint a tatai kastély parkjában levő műromba. Sajnálatos, hogy az utóbbi évtizedben nem foglalkoztak a helyreállítással. A faragott kövekből a helyszínen is kaphatunk ízelítőt, de nagyon sok követ a tatai Kuny Domokos Múzeum állandó kiállításán lehet megtekinteni.
Utoljára 2004-ben jártunk a romoknál. Meglepetésünkre egy nagyhangú, mogorva felügyelő fogadott bennünket, aki itt él a romok között 2006 óta a kutyájával együtt. A kicsit hűvös fogadtatás után, miután végigvezetett a romok között és elmesélte a monostor történetét, azért más szemmel kezdtünk nézni rá. Szakszerű, nagyon precíz és érdekes volt az ismertetése. A romterületen nagy rendet tart, a gyepet karbantartja. Virágokat ültetett el jó pár helyre, az oltárokra gyertyákat helyezett ki, melyeket a látogatók tiszteletére meggyújt, ezzel is jelezve a hely szakrális voltát. Elmondása szerint pár értékes követ a széthordottak közül vissza tudott szerezni. Egy nagyon szép Pieta szobor is Neki köszönhetően látható a szentélyben. Tényleg csak remélni lehet, hogy mind a romok feltárása, mind a helyreállítási munkák folytatódni fognak. Elbúcsúztunk a vendéglátónktól, 1010-kor folytattuk a túrát. Visszamentünk az aszfaltút csatlakozásig, majd 100m után jobbra fordultunk egy másik aszfaltos erdészeti úton. Az utat ültetett fekete diófák szegélyezték. Egy km után elértük Gerencsérvár romjait.
A vár és a környéke a Csák nemzetség birtoka volt. A várat Csák Ugrin esztergomi érsek építette 1140 körül. Később királyi vár, majd Nagy Lajos király vadászházként használta. Ezután Zsigmond királyé, 1446-ban Erzsébet királyné, más várakkal együtt 9000 forintért Rozgonyi Jánosnak adta zálogba. A zálogot 1458-ban Mátyás király is megerősítette. Az Újlaky család birtokába kerül 1465-ben, Újlaky Lőrinc Bakócz Tamásnak és rokonainak, az Erdődyeknek zálogosította el. 1521-ben Paksy János, Tolna vármegye főispánja kapta hű szolgálataiért. A vár feltehetően a török hódoltság alatt pusztult el, romjai azonban még ma is láthatóak. A kisméretű középkori várból csekély mennyiségű falmaradvány látható. A várat körbevevő árok szépen követhető a bükkök árnyékában. A vár alatti tisztáson asztalt, padokat helyeztek el, 15 méterre ettől a helytől 2008-ban forrást foglaltak. Kellemes egy hely. 1050-kor visszamentünk az erdőszélre, majd a zöld jelzésen elindultunk Szentgyörgyvár felé. 3 hatalmas tölgyfa volt közel az útkanyarhoz, erre is a mogorva remete hívta fel a figyelmünket. Öten nem érték körbe a tölgyfa törzsét!
Jobbára keleti irányba kanyargott a jelzésünk, 1,5 km után becsatlakozott a piros jelzés, ami rövid ideig együtt haladt velünk. 200 m után mi jobbra kanyarodtunk Szentgyörgyvár felé. 1145-kor elértük a pár házból álló pusztát. Senki nem kanyarodott le az 50 méterre levő házakhoz, pedig itt meg lehetett volna ebédelni, hanem a kék négyzetjelzésen tovább ment a csapat Mindszentpuszta felé, ahová kb. 2 km megtétele után megérkeztünk. Itt 2 omladozó ház, egy új nagy épület, valamint a Mindszentpusztai Turistaház fogadott Bennünket. Az utóbbi csak a nevében turistaház, hiszen az elmúlt években egyszer se tudtunk bejutni, vagy zárva volt, vagy ki volt bérelve. Jelenleg a második eset állt fenn. Akinek hiányzott az OKT pecsétje, az bélyegezhetett. A doboz a turistaház kapuja mellett található. Letelepedtünk a 100 méterre levő farakásokhoz, már ideje volt elővenni a szendvicseinket. Ebéd közben a turistaházból zengett a Fel, fel, ti rabjai a földnek c. munkásinduló! Milyen társaság verődött össze a Vértes közepén, az nem derült ki.
1240-kor felszedelőzködtünk, elindultunk a túra hátralevő részére. Elhaladtunk egy 1997-es sírkereszt mellett, majd bükk irtás mellett vitt el a jelzésünk. Most már az OKT jelzésén haladtunk. Előbb felmentünk egy dombtetőre, majd a Pap-völgyben kezdtünk leereszkedni Gánt irányába. Kényelmes volt az út. A bükkök után száradó lucok mellett vezetett a jelzésünk. A völgy kiszélesedésénél, a füves területeken még rengeteg virágzó őszi kikericset láttunk. Kiérve az erdőszélre kereszteztük a sárga jelzést. Ettől kezdve egy villanypásztorral elkerített réten keresztül közeledtünk Gánthoz. 1420 körül a falu központjában levő római katolikus templomnál voltunk. A környékén található a világháborús emlékmű, a Szent Borbála szobor, na meg a Märy néni étterme. Mi ide vettük az irányt. Finom süteményeket, hideg sört vehettünk magunkhoz. Az étterem tele volt, előttünk egy ünnepély lehetett, most oszladozott a társaság. Mindenesetre fellendítettük a forgalmat. A falu nagyon kulturáltan néz ki, tisztaság van, érezhetőek a sváb gyökerek.
1500 órakor szándékoztunk hazaindulni. Felszálltunk a buszra, majdnem elindultunk, mikor hiányérzetünk támadt. Hol van a hét rövidtúrásunk? Senki sem vette észre, hogy még nem érkeztek meg! Gyors telefonálás után kiderült, hogy csak most értek ki az erdőszélre, több mint félórát kell még várni rájuk. Kicsit elcsodálkoztunk, hogy csak ott tartanak, de az utólagos egyeztetés szerint teljesen jogosan. Eredetileg rövidebb túra volt kiírva Nekik, de reggel megváltoztattuk az útvonalukat, a rövid kör helyett elmentek a Géza pihenőig. Ezáltal közel annyit gyalogoltak, mint a hosszútúrások, sőt szintben többet teljesítettek. 1530 után kezdtek befutni, elég fáradtan kerültek elő. De az előzőek alapján ez teljesen érthető. Egy sör Nekik is járt a szép teljesítményükért. 1600-kor elindultunk hazafelé. Nagyon szép túraidőnk volt, igazi vénasszonyok nyara. Idén már nem nagyon lesz ehhez hasonló időjárásban részünk. Legközelebb Pilis lesz a cél, a Rám-szakadék, valamint Dobogókő. Remélhetőleg nem lesz esős az időjárás, mert akkor kemény túrára számíthatunk.
|
|
|
A túrát teljesítők névsora
Muskovics András
szakosztályvezető