2012 július 21, Bazalt hegyek - Tátika, Kovácsi-hegy

A szlovákiai Nyugati-Tátra jutalomtúránk után a Balaton-felvidéki bazalt hegyekkel ismerkedtünk. Tátika és fõleg a Kovácsi-hegy nem túlságosan ismert a turisták körében, pedig az Országos Kék Túra is érinti. A jelzések is eléggé elhanyagoltak, mind a Tátika, mind a Kovácsi-hegy környékén. Kihívás errefelé gyalogolni! A nyári szabadságolások ellenére 33-an jöttünk össze a túrára, 1 fõ Zalaszántón csatlakozott a társasághoz. A megszokott hat órai indulás után, Százhalombatta, Érd Tárnok útvonalon, az M7-en közelítettük meg a kiindulási pontunkat, Zalaszántót. Balatonfenyves magasságában, a MOL üzemanyagtöltõ állomáson álltunk meg 20 percre. Természetesen kétféle túra került kiírásra a mai napra is, az alábbiak szerint:

Útvonal: Zalaszántó (190m, ) - Tátika várromja (413m, ) - Hidegkút (225m, ) - Kovácsi-erdõ () - Vad-tó (350m, ) - Bazalt utcák (300m, ) - Vindornyaszõlõs (160m, )
Túratáv: 21km
Emelkedõ: 500m
Minõsítõ pontszám: 30+10=40

Útvonal: Zalaszántó (190m, ) - Tátika várromja (413m, ) - Hidegkút (225m, )
Túratáv: 9km
Emelkedõ: 300m
Minõsítõ pontszám: 13,5+6=20

Elég késõn, 1030-kor kezdtük meg a túránkat. Zalaszántó gótikus temploma után tudtunk csak megállni az autóbuszunkkal. A rövid és hosszútúrások együtt indultak el. Én visszamentem pár képet készíteni a falu templomáról, Irénék pecsétet mentek beszerezni a kéktúrás igazoló füzetükbe. A templom hajója XII. században épült román stílusban, a szentélye és a tornya XV. századi gótikus. A Fõ utcán látható kápolna XVIII. századi, barokk stílusú. Mikor utolértem a csapatot, láttam, hogy a faluvégén tanácstalanul álldogálnak. A kék keresztjelzést nem találták, vissza kellett menni egy utcát. Itt se volt jelzés, de más választásunk nem volt, elindultunk. Késõbb azért régi, halvány jelzést találtunk egy fán. Jól kezdõdött a túra! Elhagyva a tájházat, mely elég pocsék állapotúnak tûnt, jobb kézre a Rezi vonulatot láttuk, a rajta levõ várrommal. Nagyobbnak tûntek a romok a régebbi állapothoz képest, talán állagmegóvási munkákat végeztek az elmúlt években. Az erdõ elérésekor ismét elkeveredtünk, de ezt 10 percen belül helyesbítettük. Az erdõ fái alatt nemsokára feltûntek a Zalaszántói halomsírok, majd 100 található a környéken. A halomsírokat a kora vaskorban építették. A halomsír mezõ keresztezése után egy darabig erdészeti köves úton mentünk, az Országos Kék Túra becsatlakozásáig.

Ezután erdei ösvényen gyalogoltunk, fokozatosan felfelé az idõs fákból álló erdõben. Nemsokára a Tátikai õsbükkösben kanyargott ösvényünk. Persze nem csak bükk található ezen a területen, hanem más lombos faj is. Az idõsebb fák 210-220 évesek! Az erdõrezervátum, a Tátika alsó bazaltkúpján található. Itt nincsen emberi beavatkozás, tevékenység annak érdekében, hogy az erdõ természetes folyamatai zavartalanul érvényesüljenek, azokat megismerhessük, tanulmányozhassuk. Ennek eredményeként a terült növény- és állatvilága rendkívül gazdag, sokszínû. Megcsodáltuk a hatalmas fákat, a kiszáradt, az eldõlt korhadó törzseket. Miután kikanyarogtuk magunkat, a kék romjelzésen felmentünk Tátika várának romjaihoz, mely a felsõ bazaltkúpra épült. Meglepetésünkre nagy sürgölõdés volt a várban, a romos fal részeket elkezdték intenzíven javítgatni. Kb. 10 ember dolgozott a romokon. Tátika nemzetség a XIII. században építette a várat. Sûrûn váltakoztak a tulajdonosok, hol királyi birtok, hol a Veszprémi Püspökségé, hol nemesi kézben volt. A törökök 1589-ben elfoglalták, lerombolták a várat. A Habsburg csapatok 1713-ban, egy hadgyakorlat során felgyújtották a várat, ezzel végleg megpecsételték a sorsát. A következõ évtizedben, az itt birtokot szerzõ Festetics család tulajdonába kerültek a romok. A 412m magas várból csodálatos panoráma nyílik a környezõ hegyekre, a Balaton egy kis részére.

Eredetileg itt szerettünk volna ebédidei pihenõt tartani, de az építkezés miatt jobbnak láttuk, ha lemegyünk a Hidegkúthoz. A kék romjelzésen, majd az OKT jelzésén félóra alatt leértünk, itt tartottuk meg a pihenõnket. A forrás elapadt, a környék sincs rendben tartva. A szomszédos épületnek német tulajdonosa még azon is morgott, hogy a telekhatáron levõ kövekre leültünk. Ha egyáltalán övé ez a telekrész! Félóra után kettévált a csapat, 21-en tovább mentünk a tervezett úton. A rövidtúrásokat itt hagytuk, a busz itt várakozott rájuk. A forgalmas aszfalt fõúton kellett 250m-t gyalogolni, majd az erdõszélen kb. 1km után délnyugati irányba fordultunk. Jelzés sehol, de nem zavartattuk magunkat, elég jó térképünk volt a tájékozódáshoz. Találtunk egy ösvényt az erdõben, mely közel a legelõhöz haladt. Itt már láttunk egy-két régi jelzést! Meglepõen elég sok szelídgesztenyét láttunk, némelyik fa elég idõs volt. kiértünk egy erdészútra, ott ahol továbbmenve el lehet jutni a Zalaszántói sztupához. A buddhista sztupát 1993-ban szentelték fel, Európa legnagyobb ilyen építménye! A Vad-tó elõtt jobbra elkanyarodott a jelzésünk, megkerültük a régi, felhagyott bazaltbányákat.

Mielõtt elértük volna a Bazalt-utcákat, találkoztunk a sárga jelzéssel. A túra hátralevõ részében már a sárga jelzésen kellett gyalogolnunk. Pár csepp esõ következtében elõvettük esõkabátjainkat, de szerencsénkre hamar abba is hagyta, visszakerültek köpenyeink a hátizsákokba. A Bazalt-utca igazán szép geológiai látnivaló. Zala megye büszkesége, csodája. Talán az egyik feliraton szerepelt így, igazat kell adni a felirat készítõjének. Hatalmas, fekete bazalt tömböket, sziklákat, oszlopokat lehet látni jobbra, balra, mintha valaki várfalat szeretett volna építeni. A társaságból senki sem járt még itt, csodálattal adóztak a természet remekmûvének. A Bazalt-utca vége felé felkerestük a Vadleány-barlangot. Egy-két bátrabb ember, elemlámpával becsúszott a barlangba. Nagy meglepetésünkre derengõ fény fogadott minket, pár mécses pislákolt a köveken. Sok leégett mécses is volt, úgy tûnik, nagy tiszteletben tartják valakik a hegy szellemét. 1500-kor elindultunk lefelé a Kovácsi-hegyrõl. 25 perc után a mûködõ bazaltbányához vezetõ aszfaltútnál voltunk. Pár száz méter után, legelõn keresztül elfordultunk Vindornyaszõlõs felé. A falut 4 óra elõtt pár perccel értük el. Készítettünk pár felvételt a templomról, a Krisztus keresztekrõl, az I. vh-s emlékmûrõl. A falu kocsmája 4-kor nyitott, aki akarta még gyorsan elvégezte dolgát, mielõtt hazaindultunk volna.

A nem túl bíztató idõjárási elõrejelzések ellenére jó túraidõnk volt, nem áztunk meg. Nagyon meleg sem volt, kellemes volt a túrázás. Legközelebb egy hét múlva találkozunk, akkor Zalában fogunk túrázni, a Rockenbauer Dél-Dunántúli Kék Túra egy szakaszát fogjuk bejárni



Ugrás az elsõre

(A mellékelt képek Kutasi Zsuzsa (KZs), Muskovics András (MA) és Szabó Zsolt (SzZs) felvételeibõl kerültek kiválasztásra)

Muskovics András
szakosztályvezetõ


© 2006-2024 természetbarátok.hu