2012 május 12, Pest megye turistája - Péteri-Hosszúberek-Ócsa
Igen családias túránk volt szombaton, mindösszesen 16-an gyûltünk össze a Pest Megyei Piros Péteri-Ócsa szakaszára. 19-en mondták vissza, vagy esetleg elaludtak a túra napján. Mindent egybevetve régen nem volt ilyen alacsony érdeklõdés a meghirdetett túrára. Az is igaz, az idõjósok szombatra esõket, viharos szelet, nagy lehûlést jeleztek elõre. Nagy szerencsénk volt, a front csak este hat körül érte el a középsõ országrészt. Nyári kánikulában kellett legyalogolnunk, sokszor nyílt terepen, 28 km-en keresztül! Igazán kitett magáért a kis csapatunk! Hatkor indult buszunk Százhalombattáról, Tárnokon, Érden, Budapesten keresztül értük el a kiindulási pontunkat. Ez a két változat volt eredetileg meghirdetve:
Útvonal: Hosszúberek-Péteri v.m. (128m,
) - Csévharaszt (130m, ) - Gombospuszta (125m, ) - M5-ös keresztezése (115m, ) - Ócsa (102m, ) Túratáv: 28km
Emelkedõ: 140m
Minõsítõ pontszám: 42+2,8=45
Útvonal: Túrázás Ócsa környékén
Túratáv: 8km
Emelkedõ: 20m
A rövid túrára senki sem jelentkezett, mind a 16-an már 730-kor gyalogolni kezdtünk Vasad központjából az aszfaltúton. A tervezett indulási pontot idefele a buszon megváltoztattuk, hogy rövidebb legyen a túratáv. A nap folyamán kiderült, amennyit rövidítettünk, azt el is használtuk Csévharaszton a pecsét megszerzése érdekében! A központban levõ székelykapunál fényképet készítettünk a csoportról, majd jelzetlen úton délnyugati irányban hagytuk el a települést. Mindent elborított a nyárfák termése, úgy nézett ki a környék, mintha havas tájon lettünk volna. Két 90°-os kanyart leszámítva, nyílegyenesen haladtunk a PMP jelzése felé. 3km után már a piros jelzésen mentünk Csévharaszt felé. Újabb 1km után elhaladtunk Csévharaszt legszélsõ háza mellett. 10 perc után a jelzés 90°-os jobb kanyarral elhagyta a települést, de nekünk be kellett mennünk a pecsételés érdekében a falu központjába! Majd 2km-t gyalogoltunk befelé, míg egy vegyeskereskedésben sikerült megszereznünk az áhított csévharaszti ellenõrzõ pecsétünket! Igen csak sütött már a nap, árnyék sehol. Visszafelé menet megnéztük Balla Károly nagyméretû faszobrát, a kis játszótér mellett. Balla Károly jogász, költõ, publicista, gazdálkodó volt a XIX. század elsõ felében, Kisfaludy Károlyt, Kazinczy Ferencet, Vörösmarty Mihályt is barátjának tudhatta. 1839-ben a Magyar Tudományos Akadémia, levelezõ tagjának választotta.
Páran a 90°-os kanyarnál megvártak minket, így ismét együtt volt a csapat. A piros jelzésen értünk be a csévharaszti borókásba. A védett terület jellemzõi a homokbuckák, a boróka cserjék, a fehér nyárfák. Jellegzetes a terület növény és állatvilága. Borús idõben nehéz tájékozódni a buckák között, nagy az eltévedés veszélye. A védett terület elhagyása után a pótharaszti rész következett. Itt már híre-hamva sem volt az eredeti növényzetnek, akácosok, erdei fenyvesek között vezetett a homokos út. Kereszteztük a földalatti gázvezeték, kb. 25m széles nyiladékát, majd több 90°-os kanyar után az M5-ös autópálya közelébe jutottunk. Ezen a szakaszon fekete nyárfát ültettek. Egy kis tanyánál, felüljárón kereszteztük az autópályát. Délnyugati irányban, kb. 2,5km után elértük az aszfaltozott utat, meg a vele párhuzamosan haladó vasútvonalat. Ócsa elérésére páran az aszfaltot választották, a többség átmászott a vasúti töltésen, majd egy bodza ültetvény mellett elmentünk a Cirjáki erdõ széléig. A PMP jelzése itt vezet, itt legalább árnyék volt. 10 percre megpihentünk a lombok alatt, majd elindultunk Ócsa felé.
1,5km megtétele után az ócsai szõlõk között gyalogoltunk, majd a nevezetes ócsai pincesor következett. Igen tikkadt volt a társaság, pechünkre egy nyitott pincét se találtunk, ahol szomjunkat olthattuk volna. A meglepõ formájú pincék náddal fedettek, nyeregtetõsek, az oromzatukon kovácsoltvas díszítõ elemek láthatók. A pincebejáratok keskenyek, kb. 1,5m szélesek. Több mint 100 pince található az Öreg-hegyen! Alig hagytuk el a pincéket, egy kerékpáros pince tulajdonossal futottunk össze. Meghívott bennünket egy pohár borra, de már nem volt lelki erõnk visszafordulni, így csak megköszöntük a kedvességét. Még 2km-t kellett gyalogolnunk, míg beértünk a falu központjába, a románkori bazilikához. A buszunk is itt várakozott ránk, sõt a pecsétet is megszereztük az étteremben. Páran bentragadtak a Bajor sörözõben, a többiek megnézték Magyarország egyik leghíresebb románkori templomát. A templom. A XIII. században épült a premontrei szerzetesek részére, háromhajós bazilika. A település az árpádházi uralkodók idején királyi birtok volt. A 150 éves török uralom alatt megrekedt a fejlõdése. A lakosság a XVII. század elején református hitre tért, a templom 1560-tól kezdve a Református Egyházközség tulajdona. 1664-ben tatár csapatok felgyújtják a tetõszerkezetet, s több évtizeden keresztül az épületnek csak egy része volt csak befedve. 1902-ben meszelés alkalmával rátaláltak a fõszentélyben látható értékes freskókra. A fõszentély falán az apostolok láthatók hármasával, oszlopos keretben. Tovább jobbra és balra az ívekre Szt. Miklós és Szt. György alakja került. Baloldalon Szt. László életébõl vett jelenetek, vele szemben az utolsó ítélet töredékes maradványai láthatók. 1986-ban nyolc évre bezárták a templomot, megkezdõdött a régészeti feltárás, az alapos és szakszerû restaurálás és renoválás. Új tetõszerkezetet kapott, helyreállították eredeti térkapcsolatait, kijavították összes faragott kõdíszeit, a szentély freskóit és padozatát. Rendezték a templom környezetét, megépítették az épületet körülölelõ várfalat. 1995-ben Europa Nostra díjjal és az ezzel járó oklevéllel tüntették ki Ócsa református templomát, a pontos és körültekintõ helyreállításért. A templom szomszédságában megtekinthetõ Ócsa Tájháza. Hat védelem alatt álló ház alkotja a mûemlék együttest.
Mindezek után összeszedtük a kis csapatunkat, majd 4 órakor elindultunk hazafelé. Még mindig igen tikkasztó volt a hõség. Jól teljesített a kis csapat! A mai túrával a Pest Megyei Piros gyalogtúráit befejeztük. A maradék szakaszokat 2 napos kerékpáros túrákkal már teljesíteni tudjuk Százhalombattáról. Ennek jegyében született meg a június 2-i kerékpáros túra kiírása. Budapesten keresztül fél hatra hazaértünk. A szél már hevesen fújt, megérkezett a beígért hideg front. A kánikula ellenére szerencsénk volt az idõjárással! Legközelebb, május 26-án a Mátrába megyünk túrázni, az elõzetes jelentkezések alapján ismét nagy létszámmal.
|
|
|
Muskovics András
szakosztályvezetõ