2011 december 4, Mikulástúra - Gödöllõi-dombság

A novemberi kemény hidegek után megenyhült az idõjárás, így kellemes idõben tarthattuk meg az év utolsó túráját. A PTSZ által rendezett szokásos Mikuláskeresõ túra ezúttal a Gödöllõi-dombságban volt. Kicsit nehezen szántuk rá magunkat a hosszabb buszozásra, de döntött a túrázhatnék vágy és a több évtizedes hagyomány tisztelete. Megértettük, hogy a PTSZ tagjainak többsége ebben a körzetben tevékenykedik, most nekik lett közelebb, jobban elérhetõ a Mikulás. Elég szép számmal jöttünk össze, a buszon 35-en voltunk. Utánunk még hatan jöttek személygépkocsival. Százhalombattáról hétkor indult az autóbuszunk, Tárnok, Érd, Budapest érintésével jutottunk el Gödöllõre, az Erzsébet parkhoz. Elintézve az adminisztrációt, a regisztrálást, innen kezdtük meg a mai napi túrát. A következõ útvonalat jártuk be:

Útvonal: Gödöllõ, Erzsébet park (220m, M) - Õr-hegy (250m, M) - Szentjakab (230m, ) - Szada (240m, , ) - Margita (344m, ) - Erdõkertes (160m, , )
Túratáv: 18km
Emelkedõ: 350m

Az Erzsébet parkban elhaladtunk elõbb Sissy szobra mellett, majd az emlékére emelt szikláknál. Ködös, párás volt az idõ, de nem volt hideg. Nem sokkal késõbb egy Vadaspark kerítése mentén kellett gyalogolnunk, hallottuk a farkasok jellegzetes vonyítását, láttunk 2 db megtermett szarvasbikát a kerítés mellett. Kereszteztük a nemrégen épített M31-es autópályát, majd egy kis emelkedõ következett. Az Õr-hegy után letértünk a Mária-útról, a fára elhelyezett Mikulás útmutatása szerint. Nem kellett sokat gyalogolnunk, a Szentjakab erdészháznál Krampusz várta a csapatot. Persze a Mikulást is hamar felfedeztük, kiderült, elsõként találtuk meg a segítõivel együtt.

A gyerekek elénekelték a Mikulás énekeket, a felnõttek is besegítettek. Az elérzékenyült Miki bácsi ezután mindenkit megajándékozott. Elkészültek a csoportképek, elbeszélgettünk Hédivel, Zsuzsával a PTSZ vezetõivel. Félóra eltelte után összeszedtük hátizsákjainkat, majd visszamentünk a Mária úthoz folytatni a túránkat. 1km után kereszteztük a Gödöllõi HÉV vágányait, majd nem sokkal késõbb 90°-os jobb kanyar következett. A HÉV vonalával párhuzamosan 21km-t gyalogoltunk, kiérve az aszfaltútra újabb jobb 90°-os kanyar következett. Most aluljárón kereszteztük a HÉV vonalát. Hamarosan elértük a Szentjakabi Lakóparkot. A Lakópark szélén szép fafaragványok fogadják az erre tévedõket, köztük egy életnagyságú Szent Jakab szobor. Megörökítettük a fafaragványokat, majd aszfaltúton, kb. 1km után az M3-as autópályát kereszteztük egy aluljárón.

A túra kellemetlen szakasza következett, a Mogyoród-Szada közötti mûút mellett kellett megtenni 2km-t. Elég nagy volt a forgalom, vigyázni kellett az autókra. Szada szélén egy vizimalom kereket láttunk, emlékeztetve a hajdani vizimalomra. Az eredeti kiíráshoz képest megváltoztattuk az útvonalat, begyalogoltunk a falu központjába. Itt a padoknál, asztalnál letelepedett a társaság, elõvette az elemózsiáját. Egy cukrászda is volt a közelben, mely mágnesként vonzotta az elcsábuló hölgy társainkat. Ekkora forgalma rég lehetett a cukrászdának, több mint félórát töltöttünk itt el, míg mindenki bûnözhetett a maga kedvére. A kis cukrászdába csak úgy fért el a társaság, ha valaki kijött, bemehetett a következõ ember. A pihenõ után jókedvûen tovább poroszkáltunk a faluban. Elhaladtunk a református templomuk, majd a katolikus templomuk mellett. A Margita felé vettük az irányt.

Meredek aszfaltúton kellett gyalogolni. Elhaladtunk még a Grassalkovich-Pejacsevich kúria mellett, mielõtt elhagytuk volna az utolsó házat. A Margita felé, a sárga keresztjelzésen gyalogoltunk. Az erdõszélen megálltunk pár percre, bevártuk egymást. A fára elhelyezett papír tiltott a felmeneteltõl, de tüzetesebb elolvasás után úgy döntöttünk, felmegyünk a csúcsra. Egy héttel korábban volt itt vad hajtás. A vadászok is levehetnék a felesleges hirdetményeiket, mint a távfutó és a tájékozódási versenyeket rendezõk! Nem nagy erõfeszítés volt elérni a csúcsot. A geodéziai vasbeton oszlopra természetesen kiírták, hogy felmenni tilos, életveszélyes. Kivételesen most igazuk volt, a nyirkos idõ miatt eléggé csúsztak a vaslépcsõk. Páran azért felmentek, de nem sokat láttak a környékbõl, a párás, ködös idõ miatt. Negyed óra elteltével visszamentünk az erdõszélre, majd elindultunk a túra végpontja felé. A sárga jelzés után a sárga négyzetre váltottunk. Kb. 2km eredei szakasz után házak közé értünk. A régi térképünkön ez még lakatlan területnek volt feltüntetve. Veresegyháza- Erdõkertes határában értük el a mûutat. Egy kis tanakodás után elindultunk Erdõkertes vasútállomása felé. Itt várt ránk az autóbusz, a kistúrásainkkal együtt. Semmi sem volt az állomáson, így hamar hazafelé indultunk. Veresegyházán, egy benzinkútnál álltunk meg negyedórára, rendezni a dolgainkat. Világosban mindenki hazaért.

A Mikulástúrával befejeztük az idei túrasorozatunkat. Ebben az évben nagy szerencsénk volt az idõjárással, az esõt, a kellemetlen idõt elkerültük. Legközelebb január végén, február elején fogunk találkozni, nosztalgiázni, megbeszélni a következõ év túráit. Ez úton, mind Endi, mind a magam nevében Kellemes Karácsonyi Ünnepeket, Boldog, Sikeres Új Évet kívánok a túratársaknak, és természetesen szép, emlékezetes túrákat!



Ugrás az elsõre

(A megtekinthetõ képek Muskovics András (MA) és Szabó Zsolt (SzZs) fotóiból kerültek kiválasztásra)

Muskovics András
szakosztályvezetõ


© 2006-2024 természetbarátok.hu