2011 szeptember 10, Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet
Egy hét elteltével ismét túráztunk. Az éves tervben Dunántúli dombok szerepelt, ebbõl csak a Dunántúl maradt meg. Olyan tájegységet jártunk be, ahol meglehetõsen sík a táj, domboknak nyoma sincsen, ez a Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet. A Dél-dunántúli Kék Túra útvonalán szeltük át a területet. Ismételten elég kevesen jöttek el túrázni, pedig hamisítatlan nyári kánikulát fogtunk ki a mai napon. 31-en jelentkeztek, senki sem késte le a busz indulását. Pirkadat után, hatkor indult el autóbuszunk Százhalombattáról, majd Érd, Tárnok érintésével, az M7-esen értünk le Mesztegnyõre, a túra indulási pontjára. Lefelé menet Balatonlelle magasságában levõ MOL üzemanyagtöltõ állomáson tartottunk egy rövid pihenõt. Két alternatíva került meghirdetésre:
Útvonal: Mesztegnyõ (136m,
) - Felsõkak vá. (140m, ) - Sárréti-tó () - Alsókak () - Újvárfalva (152m, ) Túratáv: 19km
Emelkedõ: 200m
Útvonal: (Mesztegnyõ- Felsõkak vá. szakasz erdei kisvasúttal, 1000-kor indul a vonat, 600.-Ft/felnõtt, 300.-Ft/gyerek a jegy ára) Felsõkak vá. (140m,
) - Sárréti-tó () - Alsókak () - Újvárfalva (152m, ) Túratáv: 9km
Emelkedõ: 90m
Elõször a kis túrásokat vittük el a vasútállomásra. A vasutat 1925-ben a Hunyadi grófok építették, gõzmozdonyokkal üzemeltették. A vasút a nehezen járható lápos, vizes részekben tette lehetõvé a fa szállítását, a pusztákon lakók közlekedését. Jelenleg turisztikai célokat szolgál, a SEFAG Zrt. üzemelteti a Mesztegnyõ-Felsõkak közötti szakaszt. Majd egy órát kellett várniuk a vonat 10 órai indulására. Mi bebuszoztunk Mesztegnyõ központjába, ahol szétnéztünk egy kicsit. Takaros település, a közterek karbantartottuk, mindenfelé faszobrok láthatók. A Faluház zárva volt, itt van a Dél-dunántúli Kék Túra bélyegzõhelye. A kék túrásaink kénytelenek voltak egy boltot felkeresni a pecsételés miatt. Kb. ½10-kor indultunk el a falu központjából. Hamarosan elhagytuk az utolsó házat is, miután kereszteztük a vasúti síneket, egy rövid betonos szakasz következett. A Gyóta-Búsvár kisvasúti megállónál értünk be a Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet területére.
A Tájvédelmi Körzetet 1991-ben alakították ki a Marcali-hát és a Belsõ-Somogy között elhelyezkedõ hordalékkúp-síkságon, jelenleg a Duna-Dráva Nemzeti Park része. A területen az elsõ világháború után a Hunyadi család létrehozta a gazdasági kisvasutat, kialakította a halastórendszert és bevezette a tervszerû erdõgazdálkodást. A nagyrészt erdõk borította, vízfolyások szabdalta, halastavak tarkította Tájvédelmi Körzet háborítatlanságában az is közrejátszott, hogy a németek 1944-ben háromszoros aknazárat telepítettek a területre melyet csak 1956-ig tudtak felszedni. 1945 elõtt, a területen levõ pusztákon 2-3000 ember élt, ma kevesebb, mint 100 fõ. 1950-ben csak Kakpusztának 700 fõ lakosa volt! Csaknem sík vidék az egész Tájvédelmi Körzet, a flórája rendkívüli változatosságot mutat. Néhány méteres szintkülönbség ugyanis azt eredményezi, hogy a lápoktól a száraz homoki gyepekig a legkülönbözõbb növénytársulások találhatók a területen. Mindez a homoktalajok sajátos vízgazdálkodási viszonyaival magyarázható. A pangóvizes mélyedésekben láprétek, fûz- és égerlápok találhatók. A mozgó vizû területeket ezzel szemben égerligetek, helyenként, tölgy-kõris-szil ligeterdõk találhatók. Az üde vízgazdálkodású talajokon gyertyános-tölgyesek húzódnak, ezeket néhol szigetszerû bükkösök tarkítják. A legmagasabb, legszárazabb termõhelyeket cseres tölgyesek borítják, míg ezek irtásain száraz homoki gyepek jöttek létre. A Tájvédelmi Körzet legjellemzõbb tájképi elemei a vízfolyások felduzzasztásával létesített halastavak láncolata, amelyeket üde erdõk szegélyeznek. Több mint 40 országosan védett növényfajt mutattak ki a területrõl. A terület faunája is gazdag, az itt élõ hüllõkön, kétéltûeken, madarakon túlmenõen megemlítendõ az aranysakál, valamint a vidra. Az aranysakál nem régen jelent meg ismét Magyarország faunájában, jelenleg szaporodik az állománya. A halastavakban Dunántúl egyik legnépesebb vidra kolóniája él.
A kisvasúttal való találkozás után, kb. 8km-t a síneken, a sínekkel párhuzamos földúton gyalogoltunk Felsõkak végállomásig. Elõször a Búsvári-halastó mellett haladtunk el. A tóban igen sok hal lehet, "fürödtek" a nagyobb halak. Alig hagytuk el a tavat, már jó messzirõl lehetett hallani a lassan közeledõ vonatot. Egy kocsit húzott csak a kis dízel mozdony. Talán 8-10 km/ó sebességgel haladt el mellettünk, a kis túrásaink bõszen integettek a nyitott kocsiból. A találkozás után nem sokkal egy széles földúton befordultunk Felsõkak irányába. Elhaladtunk a Mély-égeri-halastó mellett, ahol két fehér kócsagot és egy szürkegémet figyelhettünk meg. ¼12-kor ismét találkoztunk a kis vonattal, melyen már csak páran utaztak vissza Mesztegnyõre, a mieink elindultak Felsõkakról Újvárfalva felé. Tíz perc alatt elértük mi is a végállomást. Letelepedtünk az asztalokhoz, megtartottuk az ebédszünetünket. Innen indul a tõzike tanösvény, mely egy kb. 6km-es körtúra. A tanösvény bejárásával képet kapunk a Tájvédelmi Körzetrõl, az itt található, látható növényekrõl, állatokról. A pihenõhelyen egy szép faszobor állít emléket Noszlopy Gáspárnak, aki az 1848-49-es szabadságharcban honvédõrnagyi rangig jutott el, de volt kormánybiztosi megbízása is Kossuthtól. A szabadságharc leverése után, a függetlenségi szervezkedések élére állt. 1852-ben elfogták majd a következõ tavaszon, Pesten kivégezték az osztrákok.
12 elõtt pár perccel felszedelõzködött a csapat, elindultunk a túra második szakaszára. A Tõzike tanösvény visszatérõ szakaszán mentünk kb. 3km-t. Ezen a szakaszon csak a 8-as állomás található, mely a Felhagyott pusztákat mutatja be. Eléggé vegyes erdõk szegélyezték az útvonalat. Az egyik részén látható volt, hogy valamikor hogyan gyûjtötték a gyantát az erdei fenyõk törzsébõl vegyipari alapanyagnak. A Sárréti-tó után 90°-os bal kanyar következett. Több helyen láttuk, hogy a behurcolt japánkeserûfû milyen intenzitással terjeszkedik. Hol szárazabb, hol vizesebb területeken haladtunk. Ennek megfelelõen változott az erdõk fa állománya. Némely területen látható volt, hogy az akácos erdõrészeket próbálják visszaszorítani, jobbára tölgy ültetésével. Újvárfalva szélsõ házait 2 óra körül értük el. Itt sem sikerült ellenõrzõ pecsétet szerezni a kéktúrásainknak, az egyetlen vegyes bolt be volt zárva a kora délutáni órákra. A pecsét helyett fényképek készültek igazolásképpen. Bevártuk a lassabban jövõket, majd buszra szálltunk. Somogysárdig jutottunk el, a központban található italboltig bírta ki a társaság. Itt is volt Noszlopi Gáspár szobor, aki egyébként Újvárfalván született. Félórai pihenõ után ismét buszra szálltunk, hazaindultunk. Hat órára mindenki hazaérkezett. Szép napunk volt, kellemes idõben ismerkedtünk meg a Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet látnivalóival. Legközelebb, 2011.09.24-én kerékpáros túra lesz az Etyeki Kezes-Lábos fesztiválra, majd október 1-én a börzsönyi gyalogtúra következik.
|
|
|
Muskovics András
szakosztályvezetõ