2011 július 1-3, Barlang túra - Aggteleki karszt
A tavalyi év után, a jutalomtúrát megelõzõen ismét Aggtelek környékén túráztunk három napon keresztül. A szállást, az étkezést elõre megrendeltük, ugyanúgy a Baradla kempingben, a négyszemélyes faházakban. Ha kisebb is volt a létszám az elõzõ évhez képest, még így is 38-an jelentkeztek társaink a hosszú hétvégére. Félpanziós volt az ellátásunk, 2 db vacsorát és 2 db reggelit tartalmazott a társak által befizetett összeg. A jelentkezõ 38 fõbõl végül is 36-an indultunk el Aggtelekre, ketten az utolsó pillanatban lemondták a részvételt.
2011. július 1. péntek, Szalonnai-hegységA szállásunk elfoglalása elõtt mára is túra lett tervezve, a nagy távolság végett öt órakor indultunk el Százhalombattáról, a központban található EBATTA kultúrkocsma elõl. Tárnok, Érd, Budapest érintése után összeállt a csapatunk. Az M3-as autópályán, Füzesabony magasságában álltunk meg félórára, átmozgatni tagjainkat, elfogyasztani a frissítõ kávét, na meg az elõírások miatt sofõrünknek is szüksége volt a pihenõidõre. A Szalonnai-hegység volt a cél, kisebb kulturális programmal fûszerezve. A kis túrára mindössze hárman jelentkeztek. Az alábbi lehetõségek közül választhattak a túratársak:
Útvonal: Tornaszentandrás (175m,
, 
) - Esztramos-hegy (300m, ) - Mile-hegy (405m, , 
) - Martonyi kolostorrom (450m, ) - Perkupa vá. (150m, 
, ) Túratáv: 14km
Emelkedõ: 500m
Alternatív útvonal: Martonyi (160m,
) - Mile-hegy (405m, , ) - Martonyi kolostorrom (450m, ) - Perkupa vá. (150m, , ) Túratáv: 10km
Emelkedõ: 350m
Elõször a rövid túrásokat vittük el a kiindulási pontjukra. A lázbérci víztározó érintésével Martonyi szélén tettük ki Õket a buszból, a Csengõ-tetõre felvezetõ aszfaltúton kezdték meg a gyaloglást. Mi visszabuszoztunk Szalonnára, a település központjában megálltunk, hogy megtekintsük a híres középkori templomot.
A Bódva-folyó völgyében található település története az Árpád-korba nyúlik vissza. Elsõ okleveles említése 1249-bõl származik. A középkorban vasércet bányásztak a környékén. A török világ megakasztotta a település virágzását. Jelentõs mûemléke hazánknak a románkori, torony nélküli református templom. A templomot, a XI. században építették, jelentõsen átalakították a XIII. és a XV. században. A templomot nagy valószínûséggel a honfoglaló Örsúr nemzetségébe tartozó földesúr építhette. A szentély, a hajdani kerek templom külsõ falán románkori tégladíszítés figyelhetõ meg. A nyugati oldalon levõ bejárati ajtót vörös színû kõbõl faragott XII. századi keret foglalja magába. A szentélyben Szent Margit legendáját ábrázoló, XIII. században készült freskók láthatók, sajnos a freskók erõsen hiányosak. A diadalíven, Isten báránya és 6 próféta képe maradt fenn, meglehetõsen jó állapotban. A templom északi felén 15 méter magas, barokk stílusú galériás tornyú fa harangláb épült 1765-ben. A templom kerítõfalának egyes részei középkori eredetûek.
Szerencsénk volt az idõzítéssel, a templom egy kis csoport számára kinyittatott, mi is végig hallgathattuk a részletes ismertetõt. A templom megtekintése után lehetõség volt a harangtorony megmászására is. Majd egy óra után tovább buszoztunk a hosszabb túra kiindulási pontjára, Tornaszentandrásra. A falu közepén kiszálltunk a buszból, de mielõtt megkezdtük volna a gyaloglást, tettünk egy kis kitérõt. A temetõ mellett felmentünk a templomdombra, hogy megnézzük a környék másik nevezetességét, az ikerszentélyes románkori templomot. Mûemlékeink között jelentõs helyet foglal el a XII. században épített templom. A XIV. században gótikus hajóval bõvítették. A török idõk során romos lett a templom, de a XVIII. században barokk stílusban újjáépült. A falakon középkori freskó maradványok láthatók, melyek Szent Andrást, apostolokat, királyokat ábrázolnak. Érdemes rápillantani a szádvári kápolnából származó mellékoltárra is. Most nem volt szerencsénk, mint Szalonnán, csak kívülrõl jártuk körbe a templomot. Azért az ajtórácson keresztül bekukkanthattunk a templomba. A templomdombról szép kilátás van a környékre.
Visszamentünk az autóbuszhoz, összeszedtük hátizsákjainkat, elkezdtük a mai napra tervezett túránkat. A zöld és a piros keresztjelzésen hagytuk el a falut. Az Esztramos-hegy elõtt szétvált a két jelzés, mi a zöldön balra elkanyarodtunk déli irányba. Van, amelyik térkép nem is jelzi ezt az utat, van olyan érzésem, hogy amelyik pedig jelöli, az rossz helyen. Az elõzõ napi esõktõl sáros, csúszós volt a földút, csak lassan haladtunk felfelé a Szalonnai-hegység fõgerincére. A Mile-hegy elõtt kereszteztük az OKT kék jelzését, mely Bódvarákóból jön fel a gerincre, majd a Cserehát felé veszi az irányt. A gerincen már tûrhetõ állapotban volt az út, köszönhetõen a fedett karsztnak, a leesõ csapadék itt hamar beszivárog a mészkõbe. Sokat nem látunk a környékbõl, mivel végig erdõben, fák alatt kellett gyalogolni. A Fehér-kõ 470m magas csúcsát balról kerüli meg a jelzés. Hamarosan leértünk Martonyi kolostorromjához.
A magyar alapítású Pálos rendnek, még romjaiban is, ez a kolostor a legjobb állapotban megmaradt épülete hazánkban. A rendet Özséb, esztergomi kanonok alapította 1250 körül. A pápa 1309-ben hagyta jóvá a rend mûködését. A kolostort Martonyi nemesek alapították 1341-ben, az elkészült templomot a Boldogságos Szûz tiszteletére szentelték fel 1411-ben. 1550 körül, a török betörések következtében lakatlanná vált. A magára hagyott kolostort körbevette, benõtte az erdõ. Az 1970-es évek közepén kísérlet történt az állagmegóvására, megkutatására, de csak 2001-ben kezdõdtek meg a munkálatok, miután az Aggteleki Nemzeti Parkhoz került. A régészeti ásatások számos faragott kõ maradványt hoztak a felszínre, így a rekonstrukció során a lehetõséghez mérten az eredeti állapot helyreállítása az elérendõ cél. Az ásatások során számos faragott kõ maradvány került elõ, így remélhetõleg az eredeti állapot helyreállítása megtörténhet idõvel. Az erre vetõdõ turista már láthatja a templomhajó külsõ építészeti rekonstrukcióját, a megerõsített oromfalakat, a zsindellyel lefedett tetõszerkezetet. Remélhetõleg a szentély rekonstrukciója is hamarosan megtörténik.
Körbejártuk a romokat, majd letelepedtünk elfogyasztani szendvicseinket. A félig-meddig helyreállított romok mellett rengeteg kiásott kõ vár még a visszaépítésre. Folyamatosan futottak be a lassabban gyaloglók. Nekik elég kevés idõ maradt szemlélõdésre, mivel az ég dörögni kezdett, jobbnak láttuk, ha elindulunk a végcél felé. Egy-két csepp esõvel megúsztuk a készülõdõ zivatart, még az esõköpenyt sem kellett elõvennünk. Továbbra is a zöld jelzésen mentünk, a Csengõ-tetõt, a rajta levõ jellegzetes adótoronnyal, jobbról kerültük meg. A Hármas-hegy elhagyása után a Mész-völgyben ereszkedtünk le, a dobódéli aszfaltútig. Negyedóra elteltével, miután átkeltünk a Bódva hídján, elértünk az autóbuszunkhoz. A rövidtúrások már a buszon vártak ránk. 20 perc elteltével teljessé vált csapatunk, átbuszoztunk Aggtelekre, hogy elfoglaljuk a szállásunkat. A kulcsok kiosztása gyorsan ment, mivel idefelé menet megállapodtunk a házak elosztásában. Vacsora hatkor volt, kellemesen fõztek a Cseppkõ Hotel éttermében, az adagra sem lehetett panasz. Vacsora után szabadfoglalkozás, majd utána mindenki fáradtságához mérten tért nyugovóra.
|
|
|