2011 március 26, Hóvirágkeresés - Vértes

Bíztunk benne, hogy megismétlõdik a két héttel ezelõtti kellemes, tavaszias idõjárás. Bár az elõrejelzések szombat délutánra már erõs lehûlést, számottevõ csapadékot jeleztek Vértes térségére. Páran megijedtek az idõjárási elõrejelzéstõl, lemondták a jelentkezésüket. Nagyot tévedtek, hiszen igen kellemes túrában volt részünk, rengeteg hóvirágot láttunk menet közben, így valósággá vált a túra elnevezése: Hóvirágkeresõ túra. Szép számmal voltunk a buszon, 43-an jöttünk össze. Szokásosan Százhalombattáról, az Ebatta elõl, hat órakor indult el az autóbuszunk, Érd, Tárnok érintésével mentünk el az Oroszlány melletti Majk pusztára. A kiírással ellentétben, innen kezdtük meg a túrát. A túra elõtt 40 percet töltöttünk el a kamalduliak kolostora környékén. Sajnos, amint elõreéreztük, a korai idõpont miatt még zárva volt a kolostor, csak kívülrõl tudtuk megtekinteni.

1733-ban alapította meg a fogadott némaságban élõ szerzeteseknek, a kamalduliaknak Eszterházy József a remeteséget. A környék birtokosa l200 hold nagyságú területet adományozott a szerzetesrendnek. A neves osztrák barokk építész, Franz Anton Pilgram tervezte meg az épületegyüttest. A templom alapkövét 1753-ban tették le, körülötte építettek meg 17db remetelakot. Egy-egy remetelak a magyar fõúri családok adományaiból épült, a cella fõhomlokzatán elhelyezett címer jelzi az adományozó család kilétét. 1782-ben, II. József feloszlatta az országban mûködõ szerzetesrendeket. A XIX. században a templom egy része elpusztult, ma csak a tornya látható. A kolostorépületet az Esterházy család vadászkastéllyá alakította át, de a 17 cellaház átépítés nélkül fennmaradt. Ha szerencsénk lett volna, akkor megtekinthettük volna a kápolnát, a lakó- és hálóhelyiséggel, konyhával, kamrával és pincével ellátott, berendezett cellaházakat. A kolostort (kastélyépületet) is elkezdték felújítani.

Két útvonal közül választhattak a résztvevõk:

Útvonal: Majk puszta (200m, ) - Gesztesi vár (360m, , ) - Várgesztes (290m, ) - Vérteskozma (350m, ) - Csákvár (150m, )
Túratáv: 21km
Emelkedõ: 520m

Útvonal: Vérteskozma (350m, ) - Csákvár (150m, )
Túratáv: 9km
Emelkedõ: 120m

A hosszabb túrát választók is visszaszálltak az autóbuszba, ne kelljen 1,5km-et gyalogolni a forgalmas csákvári aszfaltúton. Fél kilenckor ott kezdtük meg a hosszú túrát, ahol a sárga jelzés keresztezi az mûutat. 33-an indultunk neki a hosszú távnak. Kellemes volt az idõ, még melegebb is volt a hõmérséklet, mint amire számítottunk. Hamar le kellett vennünk a melegebb kiskabátokat, dzsekiket. Az út elsõ szakaszában régi, kopott jelzéseket láttunk csak, azokat is ritkán. Késõbb javult a helyzet. Erdei fenyõk után nagyobb irtás következett, majd végig tölgyesben gyalogoltunk egészen a Gesztesi várhoz felvezetõ aszfaltútig. A jelzés, egy-két rövid szakasztól eltekintve végig délkeleti irányban haladt. Az aszfaltos úton gyalogoltunk fel a várba. A vár alatt nagy rét van, kiváló piknikezõ hely, fõleg, hogy személygépkocsival is megközelíthetõ.

A vár, a falu feletti hegyen található, erdõkkel körülvéve. A XIII. században, a Csáki család birtokolja. Elsõ írásos emlékei ebbõl a korból származnak. A vértesi várrendszernek egyik jelentõs tagja. A Csákok után királyi birtok lesz, Nagy Lajos építteti ki vadászkastéllyá. A híres vadászatok során Zsigmond, II. Ulászló királyaink is megfordultak a várban. A fenyegetõ török veszély miatt megerõsítették a várat. Az elsõ török támadást 1529-ben sikeresen visszaverték a vár védõi. 1543-ban elfoglalta a török sereg, majd többször gazdát cserélt a vár. Véglegesen 1605-ben került vissza magyar kézre. A század közepétõl lassan romlásnak indult a vár, ekkor már az Eszterházy család birtokolja. 1945-ig Eszterházyak tulajdona. Elég sok kövét szállították el a Majki Remeteség felépítéséhez, de még így is az egyik legépebb középkori várunk maradt. A külsõ falakból gyakorlatilag semmi sem maradt meg. A hatvanas évek elején a feltárása, részleges helyreállítása megtörtént. A várban vendéglõ és turistaszálló is mûködik.

Több mint félórát töltöttünk el. Aki akart tízóraizott, akinek kedve volt, a belsõ udvarból felmászhatott a tetõre, ahonnan pompás panorámában lehetett része a környékrõl. Miután lefelé elindultunk, egy rövidebb úton értük el Várgesztes szélsõ házait. A házakat hamar magunk mögött hagytuk, a sárga négyszögjelzésen Vérteskozma felé gyalogoltunk. Kényelmes, jobbára földúton kapaszkodtunk fel a két falu közötti vízválasztóra. Ez az út kötötte össze valamikor a két települést. Már Vérteskozma határában voltunk, mikor találkoztunk pár idevalósi lokálpatriótával, akik mások szemetét zsákokba gyûjtögették éppen össze az erdõszélen. Épp hogy elmúlt 11 óra, mire leértünk a falu központjában levõ templom alatti pihenõhelyre. Most is, mint a korábbi években, megcsodáltuk a takaros kinézetû üdülõfalut. Alighogy befejeztük az ebédünket, a falu elõtt szemetet gyûjtögetõ helyiek is megjelentek. Az egyikük felajánlotta, kinyitja nekünk a templomot. Örömmel vettük a felajánlását, éltünk vele. A templomban elmesélte a település történetét, a betelepítéseket, a svábok 1945 utáni kitelepítését. Elmesélte a falu elnéptelenedését, üdülõfaluvá való átalakulását. Ezúton is megköszönjük Neki a mindent kielégítõ ismertetését.

12 óra után nem sokkal elindultunk a befejezõ túraszakaszra. A kis túrásoknak ez a szakasz volt a mai napi penzumuk. Kiérve a falu végére, az útkeresztezõdésben, a zöld jelzésre tértünk át. Egy darabig rét szélén haladt az ösvény, szép rálátás volt innen a falura, majd 90°-os bal kanyar után, a Meszes-völgyben felfelé kapaszkodtunk. Bal oldalunkon, több helyen szép mészkõsziklák meredeztek a völgy felett. Hosszan gyalogoltunk az erdõben, jobbára délkeleti, déli irányban közeledtünk Csákvár felé. Elhaladtunk a romos Annafalvi õrház mellett, nyitottabbá vált a környék. Széles, köves úton kellett 1km-t megtenni, majd enyhe jobb kanyarral ismét erdei szakasz következett. Mint utóbb kiderült, páran a köves úton továbbmentek, csak késõbb vették észre a jelzések hiányát! Kb. 1km után egy tisztásra értünk ki. Egy kilátó található a sarkában, mely a térképen Vadászkápolnának van jelezve. Igen valószínû, hogy eredetileg kápolna lehetett, de a mostani funkciója kilátó. A tetejérõl nincs valami csodás panoráma, csak a szûkebb környezetet lehet látni. Az állaga is kívánnivalót hagy maga után, talán nem is a vandál embereknek köszönhetõen, hanem a pocsék kivitelezésének. Innen már fél óra alatt eljutottunk Csákvár központjába. Elhaladtunk a foci pályájuk mellett, pont meccs volt a látásra kitûnõ gyepen. Érintettük az Eszterházy kastély volt parkját, majd 90°-os bal kanyarral, aszfaltúton elértük az autóbuszunkat.

Alig múlt el 3 óra. Cukrászda, vendéglõ is volt a közelben, úgyhogy még félórát kapott a társaság a felfrissülésre. Visszatekintve, sötét felhõk gyülekeztek a Vértes felett, megúsztuk a délutánra jósolt esõs frontot, igazán kellemes volt a mai hóvirágkeresõ túránk. Korán hazaértünk, legközelebb a bakonyi túránk kerül lebonyolításra, 2011.04.16-án, az éves tervünkhöz képest egy héttel korábban.



Ugrás az elsõre

(A csatolt fényképeket József László (JL), Muskovics András (MA) és Szabó Zsolt (SzZs) készítette)

Muskovics András
szakosztályvezetõ

© 2006-2024 természetbarátok.hu