2010 október 16, Õszi csavargás - Velencei-hegység

Októberi második túránk, hazánk egyik legkisebb hegységébe vezetett. Három éve voltunk itt utoljára. Végre az időjárás kegyeibe fogadott bennünket, majdnem hogy melegünk volt ezen a napon, ellentétben a megelőző napok csípős hajnalaival. A nap is kisütött néha, nagyon kellemes volt gyalogolni a Pátkai víztározó gátján, a Velencei-hegység kopár legelőjén, a színes őszi erdőben. A túratársak is ráéreztek a szép időre, 46-an jöttek el a túrára. Az őszi részvételi hullámvölgyön úgy tűnik, túl van a társaság. Pedig idén már csak a decemberi Mikulás túra kerül megszervezésre. Kivételesen egy útvonal került kiírásra, de kettő lett belőle. Az utolsó napon még ez is megváltozott, Pátkától indultunk el a sárga jelzésen, majd a víztározó mellett a zölddel jelzett útvonalon gyalogoltunk el a Pákozdi-ingókövekhez. Tehát ezt az útvonalat jártuk be:

Útvonal: Pátka (115m, ) - Pátkai víztározó (115m, ) - Istvánmajor (145m, ) - Kovács berke () - Pákozdi-ingókövek (230m, , ) - Gránit tanösvény (, ) - Pákozd (125m, , )
Túratáv: 15km
Emelkedő: 250m

Az indulás időpontja is megváltozott, mivel közelre buszoztunk, elég volt hét órakor indulni Százhalombattáról. Érd, Tárnok után Pákozdon voltunk, ahol csatlakozott hozzánk egyik túratársunk. A rövidtúrásokat itt tettük le, Õk a Gránit tanösvényt járták be. Mi tovább buszoztunk, Székesfehérvár érintésével jutottunk el Pátkára, a kiindulási pontunkra. Fél kilenc körül kezdtünk el gyalogolni, a csatorna gátján jutottunk le a víztározóhoz, ahol rátértünk a zöld jelzésre. A vízszint elég magas volt, ezt már a csatorna vízállásánál észre lehetett venni. A helyiek szerint majd egy méterrel magasabb a tározó szintje, az átlagoshoz képest. A víztározót 1976-ban alakították ki a Császár-víz duzzasztásával, a Velencei-tó vízellátásának szabályozására. Tőbb mint 300 hektár a területe. Sajnos, a víztározót 1992-ben feláldozták a Velencei-tó megmentéséért, a vízét leeresztették. 1994-ben azonban újra feltöltődött a tó, és megkezdődött a halak betelepítése. Ma ismét horgászparadicsomnak tekinthető. Megkapóan szép a környezete, gazdag a madár- és növényvilága. Mi is elég sok horgászt láttunk a parton, többnyire már a ragadozó halakra dobálták be szereléseiket. Több szürkegémet, sirályt, vadkacsát láttunk a nádfoltok között, a szabad vízterületen.

A vízszintet szabályozó műtárgynál elkanyarodtunk a víztározótól, továbbra is a zöld jelzésen a hegyek irányába fordultunk. Előbb tölgyesen keresztül haladtunk felfelé. A levelek már jobbára sárga színben pompáztak. Az erdei szakasz után nagy legelő következett, ahol egy-két megkésett virágot is láthattunk, pár repdeső narancslepkével. Kb. 4km után, Istvánmajornál kereszteztük a lovasberényi műutat. Továbbra is délkelet felé vezetett a földút, most már jobbára akácosban. 1,5km után értünk ki a kopár legelőre. Itt tartottunk egy tízperces pihenőt, innen már láttuk az Ingókövek környékét. Elhaladtunk régi katonai műtárgyak mellett, valamikor orosz katonák használták ezt a területet. Itt tartózkodásuk jelét, cirilbetüs felirataikat még most is láthatjuk a gránit sziklákon. A híres Kocka-kőhöz mentünk fel először. Egy órás szabadfoglalkozás keretében néztük meg a nevezetesebb köveket, az oroszlán-követ, a Pogány-követ, a Pandúr-követ. Talán ez az utóbbi a leglátványosabb, a több tonnás sziklatömböket mintha óriások pakolták volna egymásra. Elég sokan kirándultak ma a kövekhez, köztük sok gyerek is, akik nagyon élvezték a kövek megmászását. Mi az ebédünket is itt fogyasztottuk el.

12 óra után nem sokkal elindultunk a piros keresztjelzésen. 1km után, jobb 90°-os kanyar után rátértünk a sárga jelzésre, mely déli irányban rávitt a Gránit tanösvényre. A tanösvény ezen a szakaszon jobbára a sárga jelzett úttal együtt halad. 20 perc alatt elértük az üdülőházakat. Az ez évi csapadékos időjárásnak köszönhetően még ott is csermely csörgedezett, ahol korábban még nyoma sem volt a víznek. A zöld tölgyfalevéllel jelzett tanösvényen kitérőt tettünk, jobbra bekanyarodtunk a Kis-Cipó szikla felé. Elég macerás volt megtalálni, pedig a jelzések viszonylag sűrűn vannak felfestve a fák törzsére. Ösvény gyakorlatilag nincs, a természetjárók nem veszik a fáradtságot, hogy ezt a kis kitérőt megtegyék. Végül is megtaláltuk a gránit sziklát, mely bokrok között bújik meg. Több négyzetméteres, aránylag sima felületű hatalmas gránit tömb, a talajszintből kb. 1 métert áll ki. Kár, hogy nincs megtisztítva a környéke, sokkal látványosabb alakzatként lenne látható! Ezután visszamentünk a sárga jelzésű útra, hogy felkeressük a Gomba-kő sziklát. Először tovább mentünk a leágazásnál vagy 400 méterrel, de korrigáltuk tévedésünket. Ez is látványos alakzat, sajnos ezt a környéket is benőtték a bokrok. A szikla tetejéről szép kilátás van a Meleg-hegy felé. A kitérő után ismét visszagyalogoltunk a sárga jelzésre, majd lementünk Pákozdra.

Új házak között értünk le a falu Fő utcájára. A gyorsabban haladók már a presszó teraszán vártak ránk. Még csak két óra volt, bőven maradt időnk szétnézni. A régi 48-as emlékmű szépen fel van újítva, ugyanez mondható el a mellette levő Krisztus kőkeresztről. Tulajdonképpen az egész település takarosan néz ki. Buszunk, a római katolikus templomnál várt ránk. Itt is elidőztünk egy keveset, páran felkeresték a közeli tüneményes cukrászdát, ahol igen finom süteményeket és fagylaltot lehet kapni. A templom előtt új fa harangtorony épült, mögötte kőkereszt és egy szép barokk szobor látható.

Mindent egybevetve kellemes, könnyű túrát teljesítettünk a mai napon. A Velencei-hegységben kitűnőek a jelzések, könnyű tájékozódni. A sziklák környékét viszont nem ártana megtisztítani, ezáltal még látványosabb lehetne a szabadtéri geológiai múzeum.

Nemsokára év vége lesz, idén már csak a szokásos decemberi Mikulás-túrára megyünk el közösen a Budai-hegyekbe.



Ugrás az elsőre

(A csatolt fényképeket Muskovics András (MA) és József László (JL) készítette)

Muskovics András
szakosztályvezető

© 2006-2024 természetbarátok.hu