2010 június 12, Georgiades Gábor emléktúra - Börzsöny
Majdnem egy hónap telt el az utolsó bakancsos túránk óta. A Börzsönybe igyekeztünk, meglátogatni, megkoszorúzni Georgiades Gábor barátunk, volt szakosztályvezetőnk kopjafáját. Öt éve, június 10-e környékén ez az időpont erre a megemlékezésre van szánva, persze túrával egybekötve. A megemlékezést, a túrát szombatra terveztük első alkalommal, a korábbi vasárnapra tervezettekhez képest. Azt gondoltuk, hogy ez megfelelőbb időpont, de a résztvevők számán ez nem látszódott meg. 36 fő jött el, a túrát megelőzően ismét sok volt a visszamondás, ki okkal, ki ok nélkül gondolta meg magát. A nagy esőzéseket követően beköszöntött a nyári kánikula. Az időjósok 35°C-t prognosztizáltak mára, ez pedig bejött nekik! Hatkor volt az indulás Százhalombattáról, az Ebatta kultúrkocsma elől. Szokásos útvonalon, Tárnok, Érd, Budapest érintésével buszoztunk el Királyházára, hogy a megemlékezés koszorúját elhelyezzük Gábor kopjafájára.
A Diósjenőről induló erdészeti útban szerencsére nem tett kárt az elmúlt időszak csapadékos időjárása, szerencsésen megérkeztünk a kopjafához, mely a MOL Bányász Szakszervezet üdülőjének területén van felállítva. A koszorú elhelyezése után tagjaink rövid megemlékezést tartottak, elszavaltak 3 verset, majd elénekelték a Honfoglalás c. Demjén Rózsi dalt. Igazán nívósra sikeredett a rövid műsoruk, egy-két üdülő vendég is csatlakozott hozzánk, némelyikük személyesen is ismerte Gábort. A megemlékezés után buszra szálltunk, visszamentünk Diósjenőn keresztül Vácig, majd a 12-es műúton Kismarosig mentünk. Kóspallag felé kanyarodtunk el, de a hosszútúrások a királyréti kisvasút első megállójában leszálltak. E két útvonal közül lehetett választani a mai napon:
Útvonal: Kismaros, Morgó v. m. (140m,
) - Boglya-kő (250m, ) - Toronyalja Pálos kolostor (250m, 
) - Törökmező th. (250m, ) - Hegyes-tető (482m, 
) - Szent Mihály hegy (484m, , ) - Nagymaros vá. (120m, , 
) Túratáv: 22km
Emelkedő: 780m
Alternatív útvonal: Törökmező th. (250m,
) - Hegyes-tető (482m, ) - Szent Mihály hegy (484m, ) - Nagymaros vá. (120m, , ) Túratáv: 11km
Emelkedő: 400m
10 óra előtt pár perccel kezdtük meg a túránkat, a kisvasút Morgó megállójától mindössze 14-en indultunk el a sárga jelzésen. A Csömöle-völgyben, a Morgó-patak mentén kellett gyalogolnunk. A többiek elbuszoztak a Törökmező turistaház parkolójába. Innen az általunk is bejárandó útvonalon mentek le Nagymaros vasútállomásig. Lassan emelkedett a keskeny aszfaltút, majd letértünk a völgy aljában haladó ösvényre. Kb. 1km után a Testvér-forrásnál voltunk. Kissé sárosnak tűnt a völgy alja, ezért a jobboldali aszfaltútra tértünk át. Újabb 1km után áttértünk a másik oldalra. Rengeteg virág volt mindkét oldalon, az egyik helyen 15 turbánliliom kezdett el virágba borulni. Még ezen a felső szakaszon is számos üdülő bújt meg az erdő árnyékában! Az indulástól számítva 1 óra elmúltával értünk fel a vízválasztóra. Nagyobb réteken, kaszálókon keresztül haladt az ösvény, akármerre néztünk, rengeteg virágot láttunk! Margaréta, szegfű, peremizs, bársonyos kakukkszegfű, parlagi rózsa, csormolya, üstökös gyöngyike, ördögszem és különböző pillangósvirágok kavalkádja fogadott bennünket. A fotózással jó sok időt el lehetett tölteni a tisztásokon.
A vízválasztó után, enyhe lefelé vezető ösvényen, egy újabb patak völgye felé haladtunk. A Boglya-kő tömbjét kerüli meg a patak. Meglepő környék, majd másfél méter magas sásos terület. Mintha mocsár lenne a hegység közepében, az esőzések után még bőven volt víz a mederben. A patakkeresztezések gondot okoztak, egy-két társunknak sikerült megmerítenie a bakancsát! A piros jelzésre tértünk át, majd 360°-os kanyart megtéve, 1km után megláttuk a Toronyalja-horgásztavat. Természetesen maszek tó, kerítéssel körbevéve. Szép környezetben van, virágzó tündérrózsák is vannak a tóban. A tó feletti csúcson Pusztatorony (Bibervár) falainak csekély maradványai láthatóak. Kisméretű lakótoronyból, ahhoz csatlakozó udvarból álló vár volt a feltárás alapján. A XIII. század közepén építették, 50-100 évig használták. Károly Róbert uralkodása alatt elpusztult. Gatyafékes lemenet után értünk ki a műútra. Összevártuk egymást, átkeltünk a túloldalra, füves területen kapaszkodtunk felfelé az ösvényünkön. A Pálos kolostort kihagytuk, nem figyeltünk a térképünkre. A kolostort 1418-ban említik először, mint Márianosztra tulajdonát. A XVI. Században néptelenedik el. A patak és a piros jelzés közti területen van, magas fák takarják. Betemetett falmaradványok vannak a helyszínen, és egy teljesen ép kút.
A völgyben haladt a piros jelzésű ösvényünk, a patak mellett. 1km után felfelé kapaszkodtunk a réten. Ezen a szakaszon kb. 20 tő virágzó nagyezerjófüvet láttunk, rengeteg más virág mellett. Szent-Gál-földnél rátértünk az aszfaltútra, majd 300m után egy erdős szakasz következett. Hol erdőben, hol réten gyalogoltunk, 20 perc múlva a Törökmezői turistaházhoz értünk. Itt tartottuk meg az ebédszünetünket, a déli sziesztánkat egy tölgyfa árnyékában. Majd háromnegyed óráig voltunk itt, 3 társunkat vártuk, akik GPS-től, térképestül elkóvályogtak a Halastavak környékén. Mikor egyikük előkerült, mi felszedelőzködtünk és elindultunk a második szakaszra. A z Országos Kék Túra útvonalát követtük. Irtózatosan meleg, párás időnk volt, az év eddigi legmelegebb napja. Szerencsénkre, jobbára erdőben, a fák árnyékában gyalogoltunk. 2,5km megtétele után kereszteztük az aszfaltozott utat, majd vele párhuzamosa, kiritkított erdőben jutottunk el a Köves-mezőre. Szép kilátópont, pont szemben Visegráddal. 20 percet töltöttünk el nézelődéssel, a bokrok árnyékában pihenéssel.
Továbbra is a kék jelzésen maradtunk, kb. 5km volt még hátra a mai adagból. Kereszteztük a kék keresztjelzést, egy jó állapotú Krisztus kőkeresztnél léptünk be az erdőbe. 1,5km megtétele után értük el a Világos-rét nevű helyet. Nem álltunk meg, elkezdtük leküzdeni a 120m szintet, hogy felérjünk a Hegyes-tető 482m magas csúcsára. A csúcson található Julianus barát kilátóból pompás panoráma adódik a Dunakanyarra. Nézelődtünk vagy negyedórát, készültek a panoráma fotók, csak az volt a gond, hogy nagyon párás volt a levegő. Mikor elindultunk lefelé, a sárga jelzést követve, az eltévelygett túratársaink is felértek a csúcsra. A Szent Mihály hegyig hullámos terepen gyalogoltunk. Sajnos innen nincs szép panoráma, a fák benőtték a 484m magas csúcsot. Kár, hogy itt nem építettek kilátót, talán innen lehetne az egész Dunakanyart belátni. 40 perc alatt leértünk Nagymaros Fő utcájára, 360m szintet elveszítve. A társaság egyik fele balra fordult, hogy egy kereskedelmi vendéglátó ipari egységet találjon, mivel igen szomjasak voltak, mi jobbra fordultunk a vasúti állomás felé. Elég nehezen lett összegyűjtve a társaság, kiderült, a rövid túrásaink egy része a Nagymaros-Visegrád vasúti megállóhelyre érkezett le.
Hazafelé semmi gondunk nem akadt, Vác, Budapest érintésével kb. 20 órára mindenki haza érkezett. Kissé megviselte a hőség társaságunk nagy részét. Viszont szép helyeken jártunk, végre eső sem esett. A következő hét végén 3 napra Aggtelek környékére megyünk túrázni.
|
|
|
Muskovics András
szakosztályvezető