2010 május 15, Mátra bércein - Mátra

Két egymást követő szombaton túráztunk, így jött össze az éves túraterv összeállításakor. Most a Mátra bérceit kerestük fel. 65-en jelezték részvételi szándékukat, 35-en jöttek el! Sajnos a tartalékokat sem tudtuk mozgósítani, mert ők feladva a reményt, közben már más programot szerveztek maguknak. Még rosszabb lett az arány, mint az előző szombati PMP túrán! A jelentkezések komolysága érdekében, rövid időn belül ki kell találni egy másik módszert. A lemondók közül páran bevallották, megijedtek az időjárási előrejelzéstől. A megelőző napokban már komoly mennyiségű eső esett, hétvégére még komiszabb időt jósoltak, viharos széllel, lehűléssel, újabb esőkkel. Pedig a túrát vállalók bizakodhattak a reggeli előrejelzésre alapozva, hogy a hidegfront csak délután 5 óra körül fogja elérni a Mátrát. A megszokott időpontban, a megszokott helyeken vettük fel a túratársakat. Gyöngyösön keresztül értük el Gyöngyöstarjánt, a hosszabb útvonalat választók indulási pontját. 24-en, ¼9-kor kezdtünk el gyalogolni, napsütéses időben! A rövidtúrásokat buszunk Mátrakeresztesre vitte, Ők itt kezdték el a túrát. A két útvonal az alábbi volt:

Útvonal: Gyöngyöstarján (180m, ) - Kőmorzsás-tető (437m, ) - Kopasz-hegy (708m, ) - Kunszállás () - Tót-hegyes (815m, , ) - Hidegkúti th.(580m, , ) - Prédikáló-tető (400m, ) - Gyöngyöspata (220m, )
Túratáv: 22km
Emelkedő: 720m


Alternatív útvonal: Mátrakeresztes (430m, ) - Hidegkúti th.(580m, ) - Prédikáló-tető (400m, ) - Gyöngyöspata (220m, )
Túratáv: 12km
Emelkedő: 280m

A falu fölött, a kőbányához vezető köves úton indultunk el. Amerre csak szétnézett az ember, mindenhol az előző napokban lehullt eső nyomait lehetett látni. Pár száz méter után, egy Y elágazásnál az elől haladók a bányához vezető utat választották, amely hamarosan kiderült, hogy számunkra zsákutca. Visszagyalogoltunk az Y elágazáshoz. Innen láttuk, hogy nehéz ügy lesz a megáradt vízfolyáson átkelni. Leérve, szerencsénkre volt egy szűkület, ahol átugrottunk a rohanó víz felett. Ez volt a mai nap első megpróbáltatása. Kimentünk a patakvölgyből, majd szőlő táblák között, a Kopasz-hegy felé gyalogoltunk. Jobbra, távolban a Kékes tömbje uralta a látóhatárt. Enyhén mondva sáros volt a mezőgazdasági földút, időnként a sarat le kellett kaparnunk a bakancsainkról. Kb. 2km után beértünk az erdőbe. Itt már könnyebb volt a gyaloglás, a csapadék jobban beszivárgott a sziklás talajba. Rengeteg virágot láttunk, főleg a tisztásokon. Kökörcsint, mely már elvirágzott, de jellegzetes a termése, lila ökörfarkkórót, apró virágú szegfűt, indás ínfüvet, zergevirágot, olocsány csillaghúrt stb. Az egyik 90°-os bal kanyarnál kimentünk egy irtásra, ahonnan szép kilátás volt Gyöngyös felé, a Sár-hegyre, a Kékes csoportra. Pár percet eltöltöttünk a nézelődéssel, majd visszamentünk a zöld háromszögjelzésre. Itt megvártuk a lassabban jövőket. Később kiderült, hogy páran, akik középen gyalogoltak, nem vették észre a mi letérésünket, így Ők kerültek az élre. Nem volt számukra gyanús, hogy egyetlen egy nyomot sem látnak az úton, csak jóval a Kopasz-hegy mögött találkoztunk velük, telefoni egyeztetés után. Persze a mi letérésünk nem előre tervezett volt, a jelzett úttól egy kicsit letért , így érthető, hogy a középen gyaloglók nem vették észre ezt a kis akciót.

Pár száz méter után kezdődött a betyáros kapaszkodó a 708m magas Kopasz-hegyre. A csapat alaposan szétszóródott, de apránként mindenki felért a csúcsra. Igen szép körpanoráma van innen. Látszódik a Galya és a Kékes tömbje, Gyöngyös és környéke, a Cserhát vonulatai. Jól kivehető a Mátravidéki Hőerőmű gőzölgő hűtőtornyai. Itt félórát időztünk, mintha megéreztük volna, sokkal több látnivalónk már nem lesz a túránk második szakaszában. Meglehetősen sok árvalányhaj van a kopasz csúcson, más virágok, növények is szép számmal láthatók. Időközben az ég mind fátyolosabbá vált. Miután eleget tartózkodtunk a csúcson, elindultunk lefelé a sziklákról. Hamar leértünk a Zsipátó nevű nyeregbe. Erdei földúton haladt a jelzés, szép lassan emelkedtünk. Kunszállásnál vártak ránk, az élcsoporttá vált társaink. Most már közösen mentünk a Tót-hegyes felé. Sokkal kényelmesebben lehet feljutni a 815m magas csúcsra, mint a Kopasz-hegyre. Maga a csúcs egy rövid, sziklás gerinc. Sajnos a kilátás igencsak korlátozott, a megnőtt fák, cserjék miatt. Egyedül nyugat felé adódik panoráma. Negyed óra erejéig azért leültünk a kövekre. Sokkal többet nem is lehetett, mivel a szél is kezdett élénkülni. Lejöttünk a hegyről, majd röviddel utána becsatlakoztunk a zöld keresztjelzésbe.

Majdnem 3km-es gyaloglás után értük el a Hidegkúti turistaházat. Látnivaló ezen a szakaszon nem volt, kivéve egy matuzsálem korú bükkfa. 300méterrel a turistaház előtt jelzést váltottunk, áttértünk a sárga jelzésre. A kistúrásai is erre jártak előttünk. Egy igazi csacsi kivételével senki sem tartózkodott a turistaház környékén. A csacsi néha iázott egyet, bebizonyítva, a bőg a szamár eső lesz népi mondást, mivel elkezdett szitálni az eső. Leültünk az esőbeálló padjaira, egyesek már nagyon megéheztek, meg elővettük esőköpenyeinket a hátizsákokból a további útra. Negyed óra elteltével felszedelőzködtünk, folytattuk az utunkat. Az esőköpenyt egyelőre fel sem kellett vennünk, annyira gyenge volt a szitálás. A hitemet tejesen elvesztettem az időjósok irányába, reggel hatkor sem képesek pontosan előre jelezni a front mozgását délután 4 óráig! Jobbára délnyugati irányban haladtunk, kisebb, nagyobb kanyarokkal kb. 3km-t, sok helyen telepített erdei fenyvesben. Így értük el a lakatlan nagyparlag pusztát. Találkoztunk három cross motoros fiatallal, Mátraverebélyről jöttek fel. Betyárosan néztek ki a sártól. Olyan jól beszélgettünk, hogy a zöld négyszögjelzésen ellentétes irányba mentünk el! Csak akkor vált gyanússá a dolog, mikor elég nagy hegyek közé értünk, a mellettünk levő szurdokban rohanó patakkal szemben haladtunk. Térképünket elővéve beazonosítottuk a helyszínt, majd visszagyalogoltunk a pusztához. Majd 2km mentünk feleslegesen.

A pusztától egy darabig közös a sárga és a zöld négyszögjelzés. Amikor elvált a két jelzés, mi a sárgán maradtunk. Most már majd mindenki felvette az esőköpenyét, ez már nem szitálás, annál már több volt. 2km után elértük az Úrráteszi dűlőt. 3km következett a hatalmas szőlő táblák között. Ez a szakasz igazából senkinek se hiányzott, sár volt, esett az eső, az út kövei között a víz csordogált. A térdig érő fűben sem lehetett közlekedni, rögtön átázott az ember. Ezen a szakaszon nagyon szétszóródott a társaság. A faluvégén páran megvártuk az utolsó embereket, közösen mentünk be Gyöngyöspata központjába. A település nevezetessége, a Várhegy, ahol honfoglalóink a X. században várat építettek, a gótikus Szűz Mária plébániatemplom, a nevezetes Jessze-fa oltárral, mely Jézus családfáját mutatja be. További védett érték a háromlyukú kőhíd, Nepomuki Szent János szobrával. Esküvő miatt a templomba nem tudtunk bemenni, az eső miatt pedig eszünk ágába sem jutott felmenni a Várhegyre. A templom mellett várakozott ránk az autóbusz. Gyors szerelvényigazítás után elindultunk hazafelé, épp idejében, mivel alaposan elkezdett esni.

A földeken mindenfelé hatalmas pocsolyák voltak, talán az aranyesőből is elég lesz egy darabig. Mindenesetre nagy szerencsénk volt igazából, totálra nem áztunk el, nem volt hideg sem szél, az időszak egyetlen egy napját fogtuk ki, mikor nem egész nap esett az eső. Legközelebb június 12-én megyünk túrázni a szokásos Georgiades Gábor emléktúrára, a Börzsönybe.



Ugrás az elsőre

(A csatolt fényképeket Muskovics András (MA) és József László (JL) készítette)

Muskovics András
szakosztályvezető

© 2006-2024 természetbarátok.hu