2010 március 27, Hóvirágkeresés - Vértes
Baljós időjárási előrejelzések előzték meg az idei második betervezett túránkat a Vértes hegységbe. Hóvirágkeresés volt a cél, persze mindent a szemnek, semmit a kéznek, hiszen jó pár éve a hóvirág is felkerült a védett növények listájára. A hosszú, kemény tél valószínűsítette, hogy fogunk találkozni még virágzó példányokkal. A busz hatkor indult Százhalombattáról és ez így lesz az év további részében is. Hidegfronti hatás volt de az eső szerencsére elkerült bennünket. Bár szeles volt az idő, a nap nagyobbik részében napsütésben gyalogolhattunk. A túrán 49-en vettek részt, két társunkat viszont otthon hagytuk, elpiszmogták az időt, már csak Tárnok után jelentkeztek be a telefonon, így elmaradt nekik a betervezett túrájuk. Velence, Csákvár érintésével buszoztunk Gánt központjába, ahonnan a hosszútúrások, 32-en megkezdték a mai napi gyaloglásukat. Természetesen pihentetőbb túra is volt, 17 fő Vérteskozmából gyalogolt át Szár községbe, a végpontba. A kétféle túra lehetőség kiírása:
Útvonal: Gánt (
) - Kőfejtő-völgy (
) - Nagy-Bükk (447m, ) - Vérteskozma (370m, ) - Fáni-völgy (, 
) - Szár (180m, ) Túratáv: 22km
Emelkedő: 530m
Alternatív útvonal: Vérteskozma (370m,
) - Fáni-völgy (, ) - Szár (180m, ) Túratáv: 10km
Emelkedő: 110m
Gánton ½8-kor kezdtünk el gyalogolni, miután páran bementek a Vértes vendéglőbe, bélyegezni az OKT ellenőrző füzetükbe. A zöld háromszögjelzésen, a főút mentén haladtunk 200 métert, majd 180°-os fordulat után a falu fölé kapaszkodtunk a telepített feketefenyők közt kanyargó ösvényen. Az egyik pontról szép panoráma volt a községre, a Gánti medencére, a távolabbi Vértes vonulatokra. Elhagyva a fenyőket, több mint 1km-t tettünk meg a Gém-tisztáson keresztül, a Gém-hegyig. A tavaszi hérics, a fürtös gyöngyike már elkezdett virágozni. A sziklásabb részen pár tő védett kövér daravirágot is felfedeztünk, szintén elkezdték kibontani a szirmaikat. Kilátásunk is folyamatosan volt a környékre. Első pihenőnket a Gém-hegyen tartottuk, a zöld jelzés becsatlakozásánál. Innentől kezdve már erdőben haladt az ösvényünk, majd egy nyiladékon át elértük a Csákvárt Gánttal összekötő utat. Pár métert megtéve az aszfalton, ismét erdőben gyalogolhattunk. 1km után, bekerített területet és nagy épületeket láttunk balkézre, az út mentén. A térkép nem jelzi a rendeltetésüket, talán régi katonai telep lehetett, valószínűleg most is használatban vannak. Második pihenőnket a Petre-cseri lapos nevű tisztáson tartottuk a Kőfejtő-völgy előtt. A negyedórás szieszta alatt fel lehetett kapaszkodni a tetőre, ahonnan Csákvár felé lehetett kilátni.
Ismét erdei úton gyalogoltunk kb. 1km-t a Kőfejtő-völgyben, míg le nem értünk az Oroszlány-Csákvár közötti műútra. Kis aszfaltos szakasz következett, majd kitartó emelkedéssel a Kotló-hegy alatti völgyben felértünk a tetőre. 1km megtétele után értük el a 447m magas Nagy-bükk csúcsot. Mivel jó panorámahely, aránylag szélvédett is, úgy döntöttek a társak, itt tartjuk meg az ebédidőt, annak ellenére, hogy még 11 óra sem volt. Kellemes volt a heverészés, üldögélés, a nézelődés, a szendvicsek pusztítása. Itt is volt virágzó tavaszi hérics. A jó idő beköszöntét jelezték a fűben mászkáló, acélkék színű nünükék. Félóra elteltével összeszedte magát a társaság, továbbra is a zöld jelzésen elindultunk lefelé. Csatlakozott hozzánk egy szakaszra a sárga jelzés. A becsatlakozásnál, bal kézre egy képoszlop mellett haladtunk el. Elérve a Meszes-völgyet, mind több hóvirágot láttunk. Az erdőszélről már láttuk Vérteskozma bekötő útját, majd ismét egy rövid erdei ösvény következett, lejutottunk a település üdvözlő táblájához. Mivel még dél sem volt, maradt bőven időnk szétnézni az üdülőfaluban. Ez ugyan nem volt betervezve a túra útvonalába, a kiíráshoz képest így 3km-el hosszabbra sikeredett a mai nagy túránk!
Vérteskozmát először a XIV. században említik. A török hódoltság következtében elnéptelenedik, majd évszázadokra az Eszterházy család birtokába kerül. Előbb szlovákok, majd 1742-ben német katolikusok betelepítésére kerül sor. Ma talán 12 fő állandó lakosa van a településnek, 1750-ben több mint 400 fő lakott e helyen, 50 gyermek járt itt iskolába! A II. világháború után, a németek nagy részét kitelepítették. A munkalehetőségek beszűkülésével rohamosan csökkent a lakosság létszáma. Viszont az elmúlt évtizedekben csinos üdülőfaluvá vált, szép felújított portákat, templomot, emlékműveket lehet megtekinteni. A régi épületek felújítása, a XIX. századi kinézetüket tükrözi. A Duna-Ipoly Nemzeti Park kezelésében van a Vértes Tájvédelmi Körzet, ennek egyik szigorúan védett övezete Vérteskozma belterülete. Talán ennek is köszönhető a falu mai arculata. Érdemes egy órát rászánni a kicsiny településre!
½1-kor indultunk a túránk befejező szakaszára, az erdészeti aszfaltúton. Szép, széles völgyben kanyarogtunk, fejünk felett pár nagyobb szikla törte meg az erdő egyhangúságát. A völgy északi és déli oldala között nagy volt a kontraszt, a déli oldalon az erdő alja már zöld volt, az északi pedig teljesen kopár. 2km megtétele után, a sárga és a zöld jelzés találkozásánál értünk el a látványos, az Ördög-szószék nevű sziklához. Pár fénykép elkészítése után a híres Fáni-völgyben folytattuk a túrát, továbbra is aszfaltúton. Hamarosan a Hirczy Károly emlékmű mellett voltunk, melyet 1929-ben emeltek a MMTE turista egylet tagjai a társuknak. Igen látványos a völgy, ez is a tájvédelmi körzet szigorúan védett övezete. Itt, egymáshoz igen közel helyezkedik el a magashegységek és a mediterrán flóra. Leghíresebb növénye talán a reliktum cifra kankalin és a szürke bogáncs, a magashegységek képviselői. Szomszédságukban pedig a mediterrán növényének, az örökzöld babér boroszlán egyedei találhatók. Megjegyzem, a mai nap folyamán elég sok virágzó egyedét láttuk a babér boroszlánnak utunk során. Ha ritka növényeket nem is láttunk az aszfaltút mellett, kárpótolt minket a rengeteg odvas keltike, a kisvirágú hunyor. Szépek a völgy feletti sziklák, lombfakadás előtt még fotózható is némelyikük. Több kisméretű barlang, kőfülke is van a völgyben, de ezeket nem kerestük meg, talán nincs is értelme össze-vissza taposni a növényzetet.
A 2km hosszú völgy után következett a nyílt terület, legalább 5km-t kellet még gyalogolnunk Szárig, a túra befejezési pontjáig. A nap igen csak tűzött, felhők mozogtak az égen, szép fotókat lehetett készíteni. Jobb kézre, távolban Vértesboglár, majd később Bodmér templomának tornyai és épületei látszódtak. A Budai hegyek kontúrja is éles volt, különösen a Széchenyi-hegy, a TV adótornyával. Kétszer is 90°-os irányváltással közeledtünk a falu felé, a második alkalommal a baljós hangzású Porkoláb dombnál. A földút melletti árokban, két helyen is még nagy mennyiségű hó volt! Beérve a községbe, még több mint 500m-t kellett megtennünk az autóbuszig. Alaposan megfáradva értünk ide ¼4-kor. A busz igen jó helyen parkolt, pont egy italbolt előtt, így természetesen betértünk szomjúságunkat oltani, a száraz torkainkat leöblíteni. ¾4-kor már a buszon voltunk, a régi 1-es műúton, majd Biatorbágyon keresztül mentünk haza. Öt óra körül mindenki otthon volt. Kissé nagyobbra sikeredett a tervezetthez képest a túra, de jól bírta a társaság. Az időjárással pedig kimondottan szerencsénk volt, előző este még egyikünk se gondolta, hogy megússzuk eső nélkül. Március 28-án városismereti túra, majd április 10-én kerékpártúra következik a Csepel-szigeten Gyalogolni legközelebb április 24-én, a Mecsekbe megyünk.
|
|
|
Muskovics András
szakosztályvezető