2010 február 6, Téli Margita 20 - Teljesítménytúra

A "Margita 344,2" TSE rendezésében került sor erre a téli teljesítménytúrára. A túrán Mócsai Barbara és Kutasi Zsuzsanna vett részt DUFI színeiben, az elhagyhatatlan Folti kutya kíséretében. Nem ijedtünk meg az időjárás előjelzéstől, vidáman érkeztünk meg Gödöllőre, ahol a Szabadság téren lévő Erkel Ferenc Általános Iskola tornaterméből indult a rajt. Nevezés, túraútvonal leírása, egy kis forró tea és indulás. A rajt nagyon gördülékeny volt, jól szervezett, pedig több kategóriában is indítottak.

830-kor rajtoltunk, kicsit egyhangúan menve, a 3-as főközlekedési úttal párhuzamosan értük el a szép Máriabesnyői kegytemplomot. Bizony időnként csúszkáltunk is tisztítatlan, jégbordás járdán. A templomkerten áthaladva, piros turistajelzésen bekanyarodtunk a gödöllői dombok felé, a havas erdőbe. A kanyar után hamar átmelegedtünk, mert meredek emelkedőn gyalogoltunk felfelé. Félre-félre állva (egy nyomvonal volt kitaposva) engedtük el a terepfutókat, akiknek meg sem kottyant az emelkedő. A dombtetőn várt az első ellenőrző pont és az első "csúcs" csoki. Megkaptuk az igazoló pecsétünket, és most lejtőn lefelé, továbbra is a piros jelzésen mentünk tovább, érintve a Pap Miska kutat, az M3 autópálya hídja alatt a Babati tavak mellett Istállós-kastély felé. Babatpuszta házai között tovább bandukolva, elértük a 2. ellenőrzőpontot, a Babati templomromot. A hótakaróval borított terepen sajnos a romot csak egy nagyobb hóbucka jelezte - ott van, az alatt a hódombocska alatt - mutatta a pontőr, miközben megkaptuk a pecsétünket. Itt a 40 km-esektől búcsút vettünk és a piros M jelzésen elértük a sárga keresztjelzést, majd a sárgát. Hófödte szántóföld szélén, havas erdő mellett vezetett az utunk. Egyszer csak csengő hangja verte fel a csendet, velünk párhuzamos úton lovas szán suhant, két lóerővel.

A Domonyvölgyi 3. ellenőrzőpont elérése előtt, jobbra villanypásztorral védett, bekerített karámot pillantottunk meg, magyar szürke marhákkal. Természetesen tettünk egy kis kitérőt az útról, hogy közelebbről is megszemléljük a híres magyar, ridegtartású szarvasmarhát. Egy kis fotózás és máris az ellenőrzőpont pecsétjét kértük. Ezen a ponton tartottunk egy kis tea szünetet. A forró tea mellé finom nápolyival is megkínáltak bennünket. Indultunk tovább a Lázár tanya mellett (amelynek kapuján éppen akkor siklott ki az előbb említett lovas szán), ismét dombra felkapaszkodva a lovas karám kerítése mellett, értük el a csodálatosan havas erdőt. Innen gyönyörködhettünk a kitárulkozó havas, dombos tájban. Tovább haladva jelzőszalagok segítették a tájékozódást, persze az előttünk járók lábnyoma is jó támpont volt. Itt jegyezném meg, hogy az útjelzések végig jól karbantartottak voltak, a jelzetlen útszakaszok végig ki voltak szalagozva.

Egy idő után balra fordulva ismét Babatpuszta épületeihez érkeztünk, a piros jelzésen az Istállós-kastély irányába mentünk. (Kár, hogy ezt a szép épületet ennyire lepusztulni hagyták. Érdemes lenne felújítani). Jobbra kanyarodva a zöld jelzésen, a nyitott kapun átmentünk, viszonylag rövid, de erős vízmosásos emelkedő után elértük az M3-as autópályát. Most felülről mentünk át rajta. Innen megint havas erdő következett, csúszós utacskával. Az előttünk menő gyerekcsapat ki is használta ezt, ki nadrágféken, ki zacskóra ülve csúszott lefelé. Az erdőből kiérve a Babati útra, már a kiírásban megadott gödöllői utcákon vettük irányba a célt. Utunkba esett a Petőfi tér, természetesen itt is késztettünk képet a tér névadójának szobráról. A célba érve emlék oklevelet, szép kitűzőt és gratuláló kézfogást kaptunk. Finom zsíros, lekváros kenyér és tea is ránk várt. A túrát kényelmesen, sok nézelődéssel szintidőn belül (5 óra 21 perc alatt) teljesítettük.

A rendezést, szervezést csak dicsérni tudjuk. Köszönjük Hargitások!



Ugrás az elsőre

(A csatolt fényképeket Kutasi Zsuzsa készítette)

Kutasi Zsuzsa

© 2006-2024 természetbarátok.hu