Alpokalja, 2009 június 26-28.

---

A szokásos jutalomtúrára felkészülésképpen egy háromnapos túra lett betervezve, a cél az Alpokalja. A szállást időben lefoglaltuk az Alpokalja Panzióban. Az előző években a Zempléni hegységet jártuk be háromnapos túrák keretében, most nyugatra igyekeztünk megismerni a Kőszegi és a Soproni hegyeket. A társaság eléggé elkényelmesedett már, a sátrazás már nem elfogadott, sőt a hideg étkezés sem. Félpanziós ellátást rendeltünk, igaz a reggeliről csak odautazásunkkor döntöttünk. Igen sokan jelentkeztek a túrára, végül is 48-an mentünk el ismerkedni az Alpokaljával.

2009. június 26. Kőszegi hegység

Hogy több időnk maradjon az első napi túrára, korán reggel öt órakor indult el autóbuszunk Százhalombattáról az EBATTA pizzéria elől. Tárnok, Érd érintése után, Székesfehérvár érintésével a 8-as számú főúton Bakonygyepesig buszoztunk, ahol ketten csatlakoztak a társasághoz. A rövid megállást kihasználva a MOL kútnál megpihentünk, megmozgattuk a tagjainkat. Kámnál elhagytuk a 8-as számú utat, Szombathelyen keresztül érkeztünk meg Kőszegre, a Csónakázó-tóhoz, a túra kiindulási helyére. Mindenki a túrázásnak megfelelően öltözött, a szállás elfoglalását délután 6 órára terveztük. Bár csak egy túra került kiírásra, természetesen rövidebb túrára is volt lehetőség.

Útvonal: Kőszeg, Csónakázó-tó (270m, ) - Kálvária-hegy (375m, ) - Pintér-tető (507m, ) - Ötház-tető (607m, ) - Zeiger-nyereg (588m, ) - Tábor-hegy () - Stájer-házak (600m, ) - Härmann-forrás (700m, ) - Kendig (726m, ) - Vörös-kereszt () - Borospincék () - Kőszeg

Túratáv: 20km
Emelkedő: 800m

A rövidebb túrát választók, 13-an a fenti túraterv rövidített változatát járták be, Őtház-tetőtől legyalogoltak Kőszegre, az Alpokalja Panzióhoz. ½10-kor elhagytuk a buszt, megtekintettük a Gyöngyös-patakot, mely még igen iszapos színezetű volt a két napja történt felhőszakadás eredményeképpen. A TV híradókban eléggé szörnyű képeket láthattunk a lezúduló vízről, iszapról, mely nem kímélte Kőszeg belvárosát. A parkoló mellett rögtön egy szép Nepomuki Szent János szobrot csodálhattunk meg, majd pár percet eltöltöttünk a Csónakázó-tónál. Itt meg szelíd vadkacsákat lehetett fotózni. Egy ösvényen felkapaszkodtunk a Kálvária felé vezető útra. A kék jelzésen felgyalogoltunk a Kálvária templomhoz, közben megnézhettük a stációkat, meg időnként szörnyülködhettünk a felhőszakadás okozta pusztításon. A Kálvária templomhoz felvezető utat teljesen kimosta a víz. Napsütésben értünk fel a templomhoz. Mint ahogy várható volt, a templom belsejét nem tudtuk megtekinteni, de kívülről is látványos a barokk szobrok és a falba beépített stációk miatt. 20 percet töltöttünk itt el, nézelődéssel, fényképek készítésével.

Továbbra is a kék jelzésen gyalogoltunk, mind magasabbra jutva. Időnként szép tölgyesen, majd inkább bükkösben vezetett az ösvény. Az 507m magas Pintér-tető után nagyon sok fiatal szelídgesztenyét láttunk. Bükkök árnyékában értünk el a Hétvezér-forráshoz. A forrás feletti határőr épület teljesen tönkrement, a tetejéről elhordták a cserép nagy részét. A mind újabb generációk el sem tudják képzelni, hogy a rendszerváltás előtt milyen nehézségekkel lehetett eljutni a nyugati határ közelébe. Lehet, hogy nem is értik, mi volt a vasfüggöny, a határzár. A hét forrás szájából bőven folyt a víz, a megelőző esőzésnek köszönhetően. Letelepedtünk a padokra, mintegy félórát töltöttünk itt el. Elfogyasztottuk az ebédre szánt szendvicseinket, megkóstoltuk a források vízét, feltöltöttük kulacsainkat. A rövid túrások nem értek be minket, tovább mentünk Ötház-tető felé a kék jelzésen. A laktanyához levezető aszfalt utat teljesen megbontotta az özönvíz! Negyedóra elteltével fenn voltunk a 607m magas csúcson, eléggé meredek volt az utolsó pár száz méter!

A csúcson található Kőszeg régebbi vára, melyet Felsővárnak, a helyiek szerint Óháznak is neveznek. A XII. században építhették, az 1990-es években történt ásatások során jelentős nagyságú falmaradványok és egy 19x12,5 méteres torony falai kerültek elő. A torony napvilágra kerülése után Kőszeg városának vezetése a tornyot részlegesen újjáépíttette, így jelenleg kilátóként üzemel. Letelepedtünk a padokra, felmentünk a toronyba. Szép kilátás van fentről Kőszeg környékére, Burgenlandra, a környező hegyekre. Kár, hogy kissé párás volt a levegő, így nem túl messzire lehetett ellátni a mai napon. 20 perc után visszamentünk a zöld jelzésre, útközben összefutottunk a rövid túrásainkkal. Elindultunk a Zeiger-nyereg felé. Ezt a zölddel jelzett útvonalat most már Vasfüggöny-turistaútnak nevezik, emlékeztetőül a régi időkre. Időnként szép bükkösökben vezetett az út. A Szikla-forrásnál vizet vételeztünk. A forrást is megviselte az elmúlt napok időjárása, alaposan kimosódott a kis völgyecske. A forrásnál sziklába vésett Mária szobor tekinthető meg, a forrás után nem sokkal pedig egy képoszlop látható az út mellett. A forrástól félórai út megtétele után értünk el a Stájer-házakhoz.

A Stájer-házakat az 1750-es évek közepén építette Kőszeg városa, a Stájerországból ide települt erdész családok számára. A házakat az 1950-es évekig lakták, majd lakatlanná váltak. A felújításukat a Szombathelyi Erdészet végezte el, az egyik épületben berendeztek egy kis Erdészeti Múzeumot. Elég furcsa a nyitva tartása, csütörtökön, szombaton és vasárnap látogatható. Kellemes a környéke, tűzrakóhely, asztalok, padok kerültek elhelyezésre a területen. Mi is lepihentünk itt, ideje volt az ebédünket elfogyasztani. 25 perc múltán tovább indultunk a Härmann-forrás felé. Páran viszont a kék jelzésű az aszfaltúton rövidítették a túrát, a Stájer-házaktól rögtön a Vörös-kereszthez mentek. Emelkedni kezdett az út, egy darabig mi is aszfalton gyalogolhattunk. Ezen a szakaszon is sok kárt okozott az özönvíz. Félóra alatt a forrásnál voltunk. Nem sokat időztünk itt, a kék háromszögjelzésen a 726m magas Kendig felé vettük az irányt. A gerinc szakaszon nagy irtáson keresztül, enyhe emelkedő után értünk fel a 726m magas Kendigre, melyre átjátszó állomás van telepítve. Időközben mind jobban beborult, távolról az ég dörgését is hallani lehetett. Megszaporáztuk lépteinket, enyhén ereszkedő úton gyalogoltunk jobbára. A Kopasz-Kendig keresztezése után szitálni kezdett az eső, kénytelenek voltunk elővenni az esőköpenyeket. Szerencsénkre 10 perc után már visszapakolhattuk az esőköpenyeket, csak néha szemetelt innentől kezdve. A Vörös-keresztnél rátértünk a sárga keresztjelzésre, hamarosan elhagytuk az erdőt. A kőszegi szőlők és borpincék között kanyarogtunk lefelé. A piros jelzés becsatlakozásánál gondoltunk egyet, lementünk a Kőszeg, Cák közötti műútra, ezen értük el a várost. Átkelve a Gyöngyös-patak hídján, a város szélében levő Alpokalja Panziónál fejeztük be a túrát 18:15-kor .

Mindenki alaposan elfáradt, a szobák elosztása gyorsan megtörtént. A rövid túrásaink jó órával előttünk értek ide, vásárlással, sörözéssel töltötték el az időt. A vacsora 19 órára lett megrendelve, így volt idő a szállás elfoglalására, zuhanyozásra, átöltözésre. A vacsora kiváló és elégséges volt. Vacsora után páran még bementek Kőszeg központjába szétnézni. A fáradtabbak lefeküdtek, lelkiekben készültek a másnapi túrára.

Ugrás az elsőre