2009 június 14, Georgiades Gábor emlékúra - Börzsöny

Egy hónap kihagyással ismét folytattuk ez évi túráink sorozatát. Június 14-én vasárnap a Börzsöny volt túránk célpontja. Öt éve távozott el közülünk Georgiades Gábor szakosztályvezetőnk, aki 31 éven keresztül vezette és szervezte társaságunkat. 2005-ben, a Pest Megyei szakosztályok kedvenc helyén, Királyházán kopjafát emeltek emlékére. Ide vezetett először utunk, hogy koszorúnkkal, rövid műsorunkkal megemlékezzünk Gáborról. Kellemes, meleg idő mutatkozott a mai napra, buszunk teljesen megtelt, ötvenen jelentkeztek és jöttek el a megemlékezésre, a túrára. Sőt négyen személygépkocsival is jöttek, így 54 társunk túrázhatott a megemlékezés után. Reggel hat órakor indultunk el Százhalombattáról, az EBATTA nevű pizzéria elől. Tárnok, Érd, Budapest érintése után ¼9 körül érkeztünk meg Királyházára. Sofőrünk jóvoltából kerülővel, akinek a GPS-e Kemence települése felől mutatta az útvonalat. Igaz, mi sem figyeltük merre megy az autóbusz, mikor észrevettük már nem volt értelme visszafordulni Diósjenőre.

½9 körül értünk Királyházára. Egyik Pest megyei szakosztály sem jelezte, hogy a mai napon eljön koszorúzni, megemlékezni Gáborról, így mi magunk ünnepeltünk. Először elhelyeztük a megemlékezés koszorúját a kopjafára, majd alkalmi előadóművészeink rövid műsort adtak elő. Nem hiába gyakoroltak a buszon, színvonalasra sikerült az előadásuk. Rövid versikék is előkerültek a tarsolyból, sőt még a kis Georgiades Dóri is szavalt nagyapa emlékére, a vegyes kórus énekelt. A megemlékezést szokás szerint Demjén Rózsi Honfoglalás című énekével zártuk.

Ezután felszálltunk a buszra, Diósjenő érintésével Márianosztrára mentünk. Félórát kapott a társaság, hogy a híres kegytemplomot megnézhesse. Szerencsénk volt, hogy az úrnapi körmenetet már megtartották, így látogatható volt a templom. Nagy Lajos királyunk 1352-ben kolostort, mellé a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére templomot építtetett az egyetlen magyar alapítású férfi szerzetesrend, a pálosok számára. A törökkorban teljesen tönkrement a templom és a kolostor. 1729-ben szentelték fel a barokk stílusban újjáépített templomot. A főoltár közepén elhelyezett csodatévő Mária kegyképet a czestochowai pálosok festették és ajándékozták a templomnak. A kolostor XV. századi, gótikus falai felhasználásával épült fel az 1780-as években a ma is látható barokk rendház. 1858 óta börtönként funkcionál a kétemeletes épülettömb. A gótikus kolostorban nevelkedett Nagy Lajos királyunk leánya Hedvig. Lajos király gyakran látogatta a kolostort, környéke sokáig királyi vadaskert volt. Nagy Lajos mellszobrát az udvaron, a templom bejárata mellett állították fel. A rendház egy időszakban a pálos rend főiskolájaként is működött. Nevezetes tanulói: Verseghy Ferenc, Ányos Pál, Virág Benedek költő. A templom megtekintése után, ¾11-kor a hosszú túrások Márianosztrán kezdték meg a gyaloglást, a zöld jelzésű úton. A rövidebb túrát választók autóbusszal Kóspallag, Kisinóci th. érintésével Nagyirtáspusztára mentek, Ők itt kezdték meg a gyaloglást.

Útvonal: Márianosztra (220m, ) - Kopasz-hegy (539m, , ) - Sós-hegy (584m, , ) - Nagy-Sas-hegy (609m, , ) - Kisirtáspuszta (320m, ) - Nagy János-tető (571m, ) - Inóci-nyereg (610m, ) - Szép-bérc (631m, , ) - Kisinóci th. (300m, ) - Királyrét (250m, )

Túratáv: 22km
Emelkedő: 900m


Alternatív útvonal: Nagyirtáspuszta (300m, S+) - Kisirtáspuszta (320m, S+) - Nagy János-tető (571m, S+) - Inóci-nyereg (610m, S+) - Szép-bérc (631m, S, Shárom) - Kisinóci th. (300m, S+)

Túratáv: 9km
Emelkedő: 400m

Nem kellett 1km-t megtennünk, elhagytuk Márianosztra házait. Hamarosan a piros keresztjelzés elhagyott bennünket Nagyirtáspuszta irányába. Beértünk a tölgyesbe, itt kellemes volt a gyaloglás, habár az út mindjobban emelkedett. Felérve a Lőrinc-hegy Kopasz-hegy nyergébe, a zöld háromszögjelzésen felkapaszkodtunk az 539m magas Kopasz-hegyre. A rövid kis gerincen látványos andezit kibúvások találhatók. A csúcsról pompás kilátás van a környékre! Alattunk Márianosztra, Kóspallag települések, a Dunakanyar kezdete a Szent Mihály és a Visegrádi hegyekkel, távolabb a Naszály, délnyugatra Esztergom látszódott. Északi irányban a Nagyirtáspusztai Orbán fogadó épületei, tőle jobbra a Magas-Börzsöny vonulata keretezte a látóhatárt. Szerencsénk volt az időjárással, hiszen homályosan a Gerecse és a Mátra vonulatait is láthattuk. Félórát szemlélődtünk a csúcsról, majd visszamentünk a zöld jelzésre. Lefelé mentünk, elvesztettünk több mint 100m szintet. Következett egy újabb kapaszkodás, ezúttal az 584m magas Sós-hegyre. A csúcsról ismét egy pompás panorámában gyönyörködhettünk, hasonló kilátás van innen, mint a Kopasz-hegyről, csak egy kicsit más szögben láthattuk az előbb felsoroltakat. Sok árvalányhaj, apró nőszirom és pár tő piros kígyószisz volt a füves lejtőn. Itt is leheveredtünk, előkerültek a szendvicsek. Miután befejeztük az ebédelést, a nézelődést, tovább mentünk a zöld jelzésen.

A csúcsról több mint 200m szintet veszítettünk, amíg leértünk a Kisinóci turistaházat és a Nagyirtáspusztát összekötő útra. Ezt a részt nevezik Érsek-tisztásnak, itt csak bevártuk egymást, jelzést váltottunk, a sárgán indultunk továbbra is lefelé egy patak mellett. 2km után értük el Kisirtáspusztát. Nagybörzsönyből, a Hosszú-völgyben errefelé jön a nyári szezonban az erdei kisvasút Nagyirtáspusztára. Kellemes a környezet, leültünk a padokra pihenni egyet. Újra elindultunk, de most már a sárga keresztjelzésen, a Kollár-völgyben felfelé. A völgy egy részében valamikor kisvasút is működött. Több mint 2km-et gyalogoltunk felfelé egy patak mentén, nagy bükkfák árnyékában. A folyamatosan emelkedő út végén felértünk a Nagy János-tető oldalába, észre sem vettük, hogy közben leküzdöttünk 300m szintet. Nem sokkal később ismét egy kilátóhely következett. Az út időközben dél, délkeleti irányba fordult. Kb. 2km-t kellett a gerincen gyalogolnunk, hol egy kicsit lefelé, de jobbára enyhén felfelé, hogy elérjük a 631m magas Szép-bérc nevű kilátópontot. A nála 52m-el magasabb Kis-Inóc csúcsot a jelzés balról kerüli meg.

A Szép-bércen rengeteg tarka nőszirmot láttunk virágozni. Innen is kiváló panorámában volt részünk, ámbár korlátozottabb az első két csúcshoz képest. Az Esztergomi bazilika kupoláját azért még innen is láttuk, a két Galla is látható volt, továbbá a Szent Mihály hegy a Visegrádi hegyekkel. Leheveredtünk egy negyedórára, elfáradt már a társaság a sok szint következtében. Mivel már elmúlt 16 óra, megváltoztattuk a tervünket, eldöntöttük, hogy a Kisinóci turistaháznál befejezzük a túrát. Hiába ment jól a társaság, a reggeli késői indulást, már nem lehetett behozni. Az új célig már csak 4km volt hátra. A sárga háromszögön visszamentünk a sárga jelzésig, majd elkezdtünk ereszkedni. Az út hol erősebben, hol gyengébben, de végig lefelé ment. Jó 2km után leértünk a Pokol-völgyi-patakhoz, ahonnan 1,5km-et kellett már csak megtenni a Kisinóci turistaházig. 17 óra után pár perccel az utolsó társunk is megérkezett. Rövid túrásaink jó félórával előttünk értek ide. ½6-ig szabadfoglalkozás következett, ami jobbára frissítők elfogyasztását jelentette.

½6-kor hazaindultunk. Budapesten keresztül elég nehezen vergődtünk át, emiatt csak későn, este 8 óra tájékában értünk haza. Nagyon szép napot tudhattunk magunk mögött, lehetett edződni a következő, háromnapos Alpokalja túránkra.



Ugrás az elsőre

(A csatolt fényképeket Muskovics András készítette)

(Megjegyzés: Más képekkel, ugyanezzel a szöveggel a Pest Megyei Természetbarát Szövetség honlapján is találkozhattok.)

Muskovics András
szakosztályvezető

© 2006-2024 természetbarátok.hu