2009 április 18, Tavasz túra - Mecsek

Ez évi túrasorozatunk harmadik túrája a Mecsekbe vezetett, mondhatnánk közkívánatra, mivel pár éve nem jártunk ebben a dél-dunántúli hegységünkben. Az időjárási előrejelzések szép időt jósoltak a hétvégére, szerencsénkre eltalálták. A korán beköszöntött meleg időnek köszönhetően a természet nagyon összekapta magát, majdnem kora nyári képét mutatta. Nagy volt az érdeklődés a túra iránt, nem is tudtunk mindenkit fogadni, ráadásul adminisztrációs hiba miatt 54 fő lett a létszám, holott a buszon 50 személy számára volt ülőhely. Szerencsére rugalmas autóbuszvezetőnk volt, így megoldottuk a problémát. A szokásos reggel hatkor kezdtük összeszedni a csapatot, kivételesen az érdiek szálltak fel a buszra először, majd a tárnokiak, százhalombattaiak következtek, végül az Ercsiből jövő turistatársakat vettük fel. A kevesebbet gyaloglók részére rövidebb túrát is hirdettünk, tehettük, hisz busszal tervezett túra rugalmas ebből a szempontból. A túra megtervezője ilyenkor könnyű helyzetben van. Az alábbi két túrából lehetett választani a mai napon:

Útvonal: Magyaregregy, Máré-vár () - Vár-völgy () - Cigány-hegy (524m, ,) - Kisújbánya () - Óbánya () - Nagymányok (,,)

Túratáv: 20km
Emelkedő: 600m


Alternatív útvonal: Magyaregregy, Máré-vár () - Vár-völgy () - Cigány-hegy (524m, ,) - Kisújbánya () - Óbánya ()

Túratáv: 12km
Emelkedő: 500m

A létszám miatti kellemetlenség után még egy kellemetlen epizód zavarta meg a mai napunkat. Autóbuszunkkal nem fértünk át a Máza településnél lévő vasút alatti átjárón! Gyors döntés született, a megtervezett túrát fordítva fogjuk megtenni! Visszamentünk Nagymányokra, a hosszú túrát választók innen kezdhették meg a gyaloglást. A rövid túrát választók 13-an a buszon maradtak, átmentek Óbányára, onnan kezdték útjukat. Jó helyen álltunk meg Nagymányokon, pont egy étteremnél, így a szerelvény igazítással együtt a reggeli kávét is sikerült meginnunk, már aki kávézik egyáltalán. Mire elindultunk volna, a ritkán járó vonatra vártunk pár percet, hogy átkelhessünk a vasúti átjárón. 9 órakor kezdtünk gyalogolni, hamar elhagytuk Nagymányok házait. A brikettgyáron keresztül elértük az akácos erdőt. Meglepően nagy területű az akácos, tájidegen a Mecsektől, nem is illik igazán ide. Mind feljebb kapaszkodtunk, elhagytunk egy kulcsosházat, kijutottunk nyílt területre. Innen szép kilátás adódott észak felé, Váraljára, Mázára, meg a távolabbi településekre. Továbbra is a piros keresztjelzésen haladtunk, hatalmas lucernaföldek közepette. A vadászoknak, vadállatoknak kiváló ez a terület, ezt bizonyította jó pár magasles, meg mi is észleltünk szarvasokat a lucernást szegélyező erdőben.

Mielőtt beértünk az erdőbe, jobbra elhagyott minket a sárga keresztjelzés, mely a Váraljai-völgybe visz le. Nem volt különleges látnivaló ezen a szakaszon, először jobbára tölgyesben vezetett a jelzés, majd mind több bükkös szakasz következett. Kellemes volt a gyaloglás, a fák levelei már jócskán kihajtottak, üde zöld volt minden! Kb. 2km után becsatlakoztunk a Dél-dunántúli piros útvonalba. Újabb 1km után a kék négyzetjelzés csatlakozott hozzánk, ezen értünk be Óbányába, ahonnan a kistúrások indultak. A település kicsiny római katolikus templomához érkeztünk le, a templommal szemben az italbolt padjain elhelyezkedtünk. Itt tartottuk meg az első nagyobb pihenőnket, ki uzsonnázott, ki a szomját oltotta egy jó hideg sörrel. Takaros kis település, a házak nagy része felújítva, mindenhol virágoskert, és pázsit. Persze azért elhagyott házat is láttunk, melynek napjai meg vannak számolva.

Mintegy félórai ücsörgés után felszedelőzködtünk, a kék jelzésen elhagytuk Óbánya házait. Következett túránk legszebb szakasza. Az Óbányai-völgy Mecsek egyik legszebb látványossága. Avölgyben folyó kis patak sok kis sziklalépcsőn keresztül siet lefelé, a sziklafalak mohával, páfránnyal vannak tele. Először a pisztrángos tavak mellett gyalogoltunk el. Sajnos abbahagyták a halak tenyésztését, a tavak medre száraz volt. Ezen a környéken egy jól megtermett, kb. 1,2m hosszúságú erdei siklóval kötöttünk barátságot. Több házikó is van a völgyben, igen romantikus a környezetük. Érdemes pár percre megállni a Csepegő sziklánál, ami a mohaszőnyegből leeső vízcseppekről kapta a nevét. A leglátványosabb látnivaló a Ferde vízesés. Megdőlt sziklapadokon csobog itt lefelé a kis patak. A völgy vége felé dr. Péceli Endre emléke és egy takaros tűzrakóhely található.

Így értünk be Kisújbánya köves útjára. Az eléggé elhanyagolt templom közelében telepedtünk le. Itt is járt már társaságunk nagyobbik része, de nem mindenki. Érzésem szerint helyi lakos itt már nincs, üdülőknek vásárolták fel a régi házakat. A házak többségét már rendbe hozták, idilli csend van a kis településen. Faszobrokkal is csinosították az új tulajdonosok a közterületeket. 20 perc után a zöld háromszögjelzésen Cigány-hegy felé indultunk tovább. A falu szélén még egy Szent Márton faszoborban gyönyörködhettünk, majd meredek úton értük el a Cigány-hegyi kilátót. Két éve újították fel, csodák csodája, még senki sem firkálta össze, senki nem vandálkodott itt! A kilátóból szép a panoráma, 360 fokban körbejárathatjuk szemünket a Mecsek vonulatain. A kilátó után már jobbára csak lefelé kellett gyalogolnunk, előbb a zöld háromszögön, majd a pirossal jelölt ösvényen. Egy kilométer után elértük Vár-völgy aszfaltos útját. A völgyben számos forrás van, geológiai tanösvényt is kialakítottak benne, bemutatni a völgy változatos kőzetvilágát. 2km után jelzésünk elhagyta az utat, a baloldali hegyoldalban, kacskaringós úton haladtunk, mivel az ösvény az oldalvölgyeket kerülgette. Így értük el Máré-várát.

A kisméretű várat valószínűleg a tatárjárás után építették. Első írásos említése 1316-ban, Károly Róbert király idejében történt. A máréi uradalom örökösödési szerződés alapján 1505-ben a Várady család tulajdonába került. A birtokos Várady István a mohácsi csatában életét vesztette, Mihály nevű bátyja a várat erőszakkal elfoglalta, de felesége, Várady Istvánné ostrommal visszavetette. Miután a török Pécs városát elfoglalta, Máré vára is török kézre került, 1545-ben a mohácsi szandzsákhoz csatolták. 1561-ben Zrínyi Miklós foglalta el a várat, visszaadta a Várady családnak. A vár valószínűleg a XVI. században lőporrobbanás és tűzvész következtében pusztult el, mert a XVII. század végén kelt oklevelek már mint elhagyott romot említik a pécsi püspök birtokában. 2 éve az egyik fal nagy része leomlott a korábban helyreállított várban. Nyoma sincs, hogy igyekeznének a kijavításával, pedig eléggé látványos kis vár, múzeum is működik benne. A társaság nagyobbik része bement a várba, ahol a gondnok elmesélte a vár történetét. A gondnokot régi ismerősként köszönthettük, hiszen már többször találkoztunk vele.

A várlátogatás után pár perc alatt leértünk a parkolóba, ahol várt ránk autóbuszunk. Összegyűjtöttük a társaságot, majd elindultunk hazafelé. Mecseknádasdon felvettük még két társunkat, akik Óbányán úgy döntöttek, hogy Nekik hosszú lesz az út Máré-várig, így legyalogoltak Mecseknádasdra. Nagyon szép volt az idő, napsütésben, felhőben is volt részünk, április közepéhez képest meleg volt. Az erdő meg csodálatosan üde! Nyolc óra előtt értünk haza.

A május 9-i túra Naszály környékére vezet, megkezdjük a Pest Megyei Piros 245km-es útvonalának bejárását, melyre szeretettel várjuk turatársainkat.



Ugrás az elsőre

(A csatolt fényképeket Muskovics András készítette)

(Megjegyzés: Más képekkel, ugyanezzel a szöveggel a Pest Megyei Természetbarát Szövetség honlapján is találkozhattok.)

Muskovics András
szakosztályvezető

© 2006-2024 természetbarátok.hu