2009 március 21, Hóvirágkeresés - Vértes
Ritka szerencsénk volt az időjárással, talán a legjobb napot fogtuk ki ebben az időszakban. Persze az évszakhoz képest még így is hűvös volt, de jobbára sütött a nap, a szél sem fújt olyan nagyon és eső sem esett. Idén nehezen akar beköszönteni a tavasz! A túrára jelentkezők közül senki sem hátrált meg, 50-en jöttek el hóvirágnézőbe a Vértes hegységbe, a busz teljesen tele volt. Reggel hatkor indultunk Százhalombattáról, az EBATTA (a régi SOHO) nevezetű étterem elől, majd felvéve az érdieket, tárnokiakat Vértessomlóra buszoztunk a túra kiindulási helyére. Kivételesen nem lett kétféle túra kiírva a mai napra, de volt mód rövidítésre. A rövidítési lehetőséggel csak páran éltek.
Útvonal: Vértessomló (
) - Bödön-bükk (348m, ) - Szarvas-kút (, 
) - Vitányvár () - Kapberek-puszta (
) - Körtvélyes (480m, ) - Farkastorok (
) - Szár (, ) Túratáv: 20km
Emelkedő: 450m
A falu végéig elvitt minket a busz, a temetőnél szálltunk ki a buszból. Nagyon takaros falu, ez látszott az utcáin, portáin, temetőjén, majdnem biztos, sváb falu volt valamikor. A temető előtt szép bányász emlékművet és milleneumi emlékművet tekinthettünk meg. A temető egyik sarkában a régi köveket katonás rendben állították fel.
A piros jelzésen indultunk el, hamar beértünk az erdőbe. Az előző napi hózápor nyomai az északi oldalban láthatóak voltak, de most már a nap kisütött legalább. Homokos, majd löszös erdei úton haladtunk, elég sok irtásos rész mellett haladtunk el. A Bödön-bükkös hatalmas bükkfáiból alig maradt pár, az elmúlt 20 évben termelték ki innen a faállományt. Az első pihenőt az erdészeti aszfaltút mellett tartottuk a farakásokon. Nem szóródott még szét a társaság, így 10 perc után az aszfaltút alatti nyiladékban átsétáltunk a Szarvas-kúthoz. Kivételesen víz is csorgott a forrásból. Itt erdészek dolgoztak, pedig a környéken már alapos munkát végeztek a korábbi években!
Az OKT jelzésen indultunk tovább Vitányvár irányába. Először kissé felfelé gyalogoltunk, majd egy mély völgybe tértünk le. Szarvas-kúttól kb. 1,5km után értünk Vitányvár alá. A romokat, köszönhetően a kopasz erdőnek, a völgyből is megláttuk. Nyáron ez nem lehetséges, gyakorlatilag 20-30 méterről veszi észre csak az ember. A várat valószínűleg a XIII. században emelhették, a Csák nemzetség birtokainak részét képezte. Albert király 1439-ben Rozgonyi Istvánnak adta zálogba, később II. Ulászló 1493-ban adományként Egervári László horvát bánnak juttatta a várat. A törökök négyszer is elfoglalták hosszabb-rövidebb időre, utoljára Pálffy Miklós seregei űzték ki őket innen 1597-ben. A következő évben Pálffy és vezértársa, Adolf Schwarzenberg döntése nyomán az elavult erősséget felrobbantották. A XVIII. századtól az Esterházy család birtokához tartozó romvár köveinek egy részét elhordták a környék építkezéseihez. Kár, hogy a romok állagmegóvásával semmit sem foglalkoztak az utóbbi évtizedekben, ennek ellenére a falak több emelet magasságban állnak. A romokból szép a panoráma Könye felé. Hosszabbat időztünk a romok között, majd a meredek lejtőn visszamentünk a vár alatti völgybe.
Visszafelé menet megkerestük a térképen jelölt Rockenbauer Pál emlékfát. Nem biztos, hogy az élő bükkfába alkotott szobornak örülne a megemlékezett! Visszatérve egy irtás szélére, zöld jelzésre váltottunk Kapberek-puszta felé. Szép erdő volt ezen a szakaszon, amilyennek az ember elképzeli a termetes fákat. Bal kézre, a térkép ugyan nem jelöli, de szép mészkőszikla letöréshez lehet felmenni, a Három Gráciához. Innen is szép kilátás van Oroszlány irányába. Érdemes felküzdenie magát az embernek, kárpótolja a látvány! Közvetlenül a Szép Ilonka forrás előtt II. világháborús emléket lehet látni, egy ismeretlen magyar honvéd sírja látható egy hatalmas bükk mellett. A Szép Ilonka-forrásnál sem időztünk sokat, a piroson felmentünk a Macska-bükk nevű terület gerincére. Bal kézre bekerített irtás mellett vezetett az út, eléggé csúszott az út, most már kiolvadt a felső réteg. Később telepített fenyves következett, majd egy hosszúkás tisztás, a vadászok örömére. A Körtvélyes előtt, farakáson tartottuk meg a pihenőt, egybekötve az ebéddel. Nem sokat melegedett az idő, a pocsolyákon még mindig megmaradt a jég.
Sokat nem lehetett üldögélni a fákon, úgyhogy negyed óra múltán tovább mentünk. A piros háromszögön tettünk egy kis kitérőt, hogy felmenjünk a Körtvélyesre. A 480m magas csúcs, ha emlékeim nem csalnak, a Vértes legmagasabb pontja. Az itt lévő geodéziai vasbeton toronyból pompás panoráma van a környékről, a Velencei-hegység, a Bakony, a Gerecse is látható. Igaz, a betonoszlopra ki van írva, életveszélyes a felmászás, nem tudom mi ennek az oka, hacsak nem a felelősség áthárítása. Páran ennek ellenére felmentünk, sajnos az égbolt időközben mindjobban beborult, de így is szép volt a kilátás. A csúcs körül már el kezdett virágozni a kis virágú hunyor. Hóvirágot több helyen is láttunk a túra során, virágzó farkas boroszlán is volt, pár tő. Összességében ezt a három virágot láttuk, ilyenkor már több szokott lenni! Lejövet a csúcsról, továbbra is dél-keleti irányba haladtunk. A terv szerinti úttól eltértünk, nem a piros háromszögön, hanem egy széles nyiladékon mentünk fel a Nagy-Széna-hegyre. Utána egy szűk völgyben értük el az erdészeti utat, majd nem sokkal később a piros jelzést, Szálláskút erdészházánál.
Ettől kezdve az erdészeti aszfaltutat koptattuk. Kb. 4km-et kellett gyalogolnunk rajta, míg beértünk Szár központjába. Nem esett túlságosan jól az aszfalt, de megvigasztalódtunk Szár egyik sörözőjében, ahol még francia krémest is vehettek jutalmul maguknak a túratársak! Félórát töltöttünk itt el, három órakor buszunk elindult hazafelé. Ilyen korán ritkán szoktunk hazaérni, ez köszönhető Vértes közelségének, na meg a hűvös időjárásnak.
Reméljük, a következő április 14-i Mecsek túránk során már igazi tavasz idő fog minket fogadni!
|
|
|
(Megjegyzés: Más képekkel, ugyanezzel a szöveggel a Pest Megyei Természetbarát Szövetség honlapján is találkozhattok.)
Muskovics Andrásszakosztályvezető