2008 szeptember 13, Mátra

Megkezdtük az őszi túra sorozatunkat, a cél Mátra keleti főgerincének a bejárása volt. Nem sok jóval kecsegtettek a meteorológusok a hét elején, de szerencsénk volt. Az időjárás hûvösre fordult, de jobbára napos időben tettük meg  mai napi adagunkat. Mindig szívesen jövünk túrázni a Mátrába, végül is Hazánk legmagasabb hegységéről van szó, a klímája a Kárpátokat idézi. Annak ellenére, hogy megkezdődött a szőlőszüret, szép számmal jöttünk össze, 46-an. Hat órakor, a megszokott időben indult el autóbuszunk Százhalombatta Fő teréről. Tárnok, Érd, Budapest érintésével az M3-on hamar elértük  kiindulási helyünket, Kékestetőt. Fél 9-kor, kellemetlenül szeles, hûvös időben már el is hagytuk  buszunkat. Együtt indult el a társaság. A már megszokott, kétféle erősségû túra csak a Markazi-kapunál vált el egymástól az alábbiak szerint:

Útvonal: Kékestető (1014m, ) - Sas-kő (898m, ) - Markazi kapu (672m, ) - Felső-Tarjánka (660m, ) - Oroszlánvár (604m, ) - Szederjes-tető (675m, ) - Cseresnyés-tető (551m, ) - Gazos-kő (507m, ) - Kalapos-tető (485m, ) - Sirok v.m. (160m,

Túratáv: 20km
Emelkedő: 550m


Alternatív útvonal: Kékestető (1014m, ) - Sas-kő (898m, ) - Markazi kapu (672m, ) - Ilona-völgy (ZO) - Parádfürdő (ZO)

Túratáv: 14km
Emelkedő: 50m

Kékesen mintegy negyed órát tartózkodtunk, megnéztük Csonka László emlékét megörökítő márványtáblát, aki a két világháború között sokat tett a környék fellendítésére, majd a nemrég felállított elhunyt motorosok emléktábláját, meg természetesen az ország legmagasabb pontját szimbolizáló kőpiramist.  Előkerültek a pulóverek, miközben az északi sípálya tetejéről adódó panorámát szemléltük. Az Országos Kék Túra jelzésén indultunk el a keleti főgerincen. Hatalmas bükkfák között haladt enyhén lefelé az ösvény, jobbra-balra mohos andezit sziklák mellett. Az első kis pihenőt, a látkép kedvéért az Erzsébet-sziklánál tartottuk. Nagyon tiszta volt a levegő a hidegfront miatt, így messzire el lehetett látni észak felé. A közeli völgyekben megbúvó falvakon túl a Heves-Borsodi dombság lankái, mögötte a vulkanikus Karancs-Medves, a horizonton a Szlovák Érchegység zárta a látóhatárt. Visszatekintve a Kékes, távolabb a Galya-csoport volt látható. A kis tisztás végén egy fakereszt is látható. Egy kis sétával hamar átértünk a Sas-kőre. Előtte szép kocka alakú andezit sziklák láthatók a gerincen, majd összecementálódott görgetegen vezetett a jelzés. Maga a Sas-kő is ilyen kőzetből épül fel. Innen még nagyobb a panoráma, keletre a Bükkig, dél irányba az Alföld látható. Jól kivehető volt a Mátravidéki Hőerőmû, a Markazi és a Domoszlói víztározó, a környező településekkel együtt. Itt látható a világháborúban elesett magyar turisták emlékmûve. Negyed órás nézelődés után erősen lefelé haladtunk. A Disznó-kőnél ismét kiváló panorámánk volt észak felé, majd kissé távolabb a Kis-Sas-kő alatt levő sziklákról az Alföld irányába.

Ezután leereszkedtünk a Markazi-kapuhoz, elhagyva a főgerincet, megkerülve a Kis-Sas-kő csúcsot. A nap zavartalanul sütött, a szélvédett helyen leheveredtünk. Itt váltak el útjaink a rövidebb túrát választóktól, ők 19-en a zöld jelzése az Ilona-völgy felé vették az irányt, hogy megtekintsék az Ilona-völgyi vízesést, meg a Szent István cseviceforrást. Rájuk Parádfürdőn várakozott  autóbuszunk. A Markazi-kapu után kapaszkodni kezdtünk a Mrazica-tető oldalában. Alattunk nem sokkal a nyeregben elért erdészeti földút kanyargott. Minél feljebb jutottunk, annál érdemesebb volt visszatekinteni Kékes és az Alföld felé. A csúcs után ismét lefelé haladtunk, ismét találkoztunk a földúttal. Ismét emelkedő szakasz következett, majd nemsokára elértük a Felső-Tarjánkánál levő OKT-s bélyegzőhelyet. Páran bélyegeztek, majd a Nagy-Szár-hegy 743m magas csúcsa következett. Mátra keleti gerincére jellemző, hogy a fel és lemenetelek sûrûn váltogatják egymást. Egy kis szusszanás után a Cserepesi-nyeregbe mentünk le. A nyeregben, a valamikori vadászkunyhónak már csak a maradványai látszanak. Ismét felfelé gyalogolhattunk, a csapat fellélegzett, mikor kiderült, hogy a Cserepes-tetőt nem kell megmászni, az OKT jelzés a déli oldalban kerüli meg a csúcsot. A következő lemenetelünkkel elértük a Selyem-tisztást. Itt sikerült egy harcos fûrészeslábú szöcskéről pár képet készítenem. Védett rovar, eszmei értéke 50.000 Ft! A rét után újra kapaszkodó, majd felértünk Oroszlánvár 604m magas csúcsára. Itt tartottunk ebédidőt a nyugati oldal tisztásán, ahonnan ismét kiváló panorámában volt részünk.

Oroszlánvárat valószínûleg a Tatárjárás után építette az Aba nemzetségbeli Kompolthy Péter. Később az Országh család birtokába került, 1570-ben még megemlítik, mint az enyingi Török Ferenc uradalmát. Valószínûleg a törökök rombolták le a XVI. század végén. A kis várnak ma már csak csekély romjai látszódnak a felszínen. A várárok mutatja, mily csekély erősség volt a vár. Félórás pihenő után igen meredek ösvényen kellett lemennünk a Domoszlói-kapuba. Ez a nyereg Oroszlánvárat választja el Jagustól. Az itt áthaladó földúttal párhuzamosan nagyfeszültségû villamos távvezeték is keresztezi a gerincet. Ismét felfelé kapaszkodhattunk vadvédelmi kerítés mellett, majd elhaladtunk egy frissen épített vadászház mellett. Pár méterrel később át kellett mászni a vadvédelmi kerítésen. Közben, jókat lehetett szedrezni, főleg az irtásokon szaporodik el ez a finom termést érlelő szúrós növény. A gerinc kezdett kissé kisimulni, a Jagus után a gerinc oldalában vezetett jelzésünk, egy igen szép bükkösben. Következett a Szederjes-tető 675m magas csúcsa. Itt bevártuk egymást, sajnos a tetőt teljesen benőtték a fák, így csak az árnyékban pihenhettünk. A magassági ponton kívül egy régi építmény beton alapjai is láthatóak, nem hallottam róla, hogy itt valaha is lett volna kilátó. Tíz perc után tovább mentünk. Szederjes-tető egyik nyúlványán földvár található. Zsoltival ketten érdemesnek láttuk megtenni a kis kitérőt. A várat a Szederjes-tető irányából két árok védi. A vár történetéről semmit sem tudunk, a Mátra Várai jelvényszerző mozgalomban szerepel, mint felkeresendő pont. Északi irányba jó panoráma nyílik a földvár széléről.

A többieket hamarosan utolértük, megint  lefelé mehettünk. Elég hosszan egy új vadvédelmi kerítés mellett haladó földúton gyalogolhattunk. A térképen is bejelölt Jóidő-kút elapadt, a mai napon ez idáig nem volt vízvételi lehetőségünk. A térképre szintén berajzolt Képesfa (Mária kép) nagyon rossz állapotban van. A Remete-tetőt elkerüli az OKT, délről kerüli meg az ösvény. A Cseresnyés-tető előtti kis nyeregben a 29 évet megélt Ozsvárt Péternek barátai által emelt kopjafánál ismét ösvényre váltottunk. Kissé kapaszkodnunk kellett a tetőre, a társaság is kezdett kifáradni. Erről a szakaszról nem adódott kilátás, annál inkább a Gazos-kő 507m-es letöréséről! A Cseresnyés-tetőről pár száz métert kellett csak megtennünk lefelé, hogy élvezhessünk újra egy szép panorámát. Északra, keletre van szép kilátás, innen már látható Sirok, meg a felette levő dombon a vár is. Pompás hely ez a kis tisztás, pár négyzetméteren 4 db védett növényt is felfedeztem. A szikla peremére csak félve mer kimenni az ember, félelmetes a több mint száz méteres letörés! Nézelődtünk, fotózgattunk, míg az utolsó emberünk is befutott. Mondjuk a futás kicsit túlzásnak  hangzik, a társaság már kellőképpen el volt fáradva. 

Következett a túra utolsó szakasza, még egy órát kellett gyalogolnunk a célig, Sirok vasúti megállójáig. Átrád-tető, Aszó-tető, Kalapos-tető, Õr-hegy érintésével kanyargott jelzésünk, mind szelídebbé válva az emelkedők, ereszkedők. Erdőrészeket, irtásokat kereszteztünk, meg kerítéseken keresztül létráztunk. Erről a szakaszról nem adódott kilátás, egyébként is már mindenki inkább a lába elé nézett. A Sólyom-folyásnál, az esőbeállónál kicsit keresni kellett a jelzést a nagy gazosban, de hamar ráleltünk. Elérve a mûutat, balra fordultunk, majd 300m után a vasúti megállóban várakozó autóbuszunkhoz értünk. A rövid túrások 1 órája itt várakoztak már ránk. Az utolsó emberünk negyed óra múltán ért el a célba. Eredetileg azt gondoltuk, hogy Sirok várának megtekintése is be fog férni a programba, de ez nem jött össze. Mivel nem akartunk későn hazaérni, ez elmaradt. Az előrejelzések ellenére kiváló túra időt fogtunk ki, élményekkel gazdagodva térhettünk haza. A meglepő dolog az volt, hogy mindösszesen 3 túrázó emberrel találkoztunk  a mai napon! Pedig azt gondolom, ez az egyik legszebb szakasza az Országos Kék Túra mátrai szakaszának! Sötétedés előtt mindenki hazaért, sajnos mindjobban rövidülnek már a nappalok. Következő túránk szeptemberben a Börzsönybe vezet, ha szerencsénk lesz, szarvasbőgésben is lehet részünk! 



Ugrás az elsőre

(A csatolt fényképeket Muskovics András készítette)

(Megjegyzés: Más képekkel, ugyanezzel a szöveggel a Pest Megyei Természetbarát Szövetség honlapján is találkozhattok.)

Muskovics András
szakosztályvezető

© 2006-2024 természetbarátok.hu