2008 augusztus 30, Zselic

A nyár utolsó túrája a Zselicbe vezetett. Már vagy 20 éve nem túráztunk hazánk e kis táján. Somogy megye egyik legjobban erdővel fedett tája Zselic. Híres vadászterület, főleg a gím- és dámszarvasai tették nevezetessé. Észak-Zselic természeti értékeinek védelmére hozták létre 1976-ban a Zselici Tájvédelmi Körzetet. 6 órakor - azaz a megszokotttnál egy kicsit korábban - indult el autóbuszunk, kivételesen Érdről, mivel Dunaföldvár érintésével terveztük elérni Kaposvár környékét. A megszokott időponttól való eltérés miatt 2 túratársunk is lemaradt, pedig már hetekkel a túra nap előtt felkerül honlapunkra a részletes kiírás, sőt a tagok többsége e-mail-en is megkapja. Összeszedve a százhalombattaiakat, az Ercsiben lakókat, 42-en indultunk a mai túrára. Elég későn, fél 10 körül értük el Zselickisfaludot. A református templom mellett szállt ki mindenki a buszból. Szerettünk volna megállni Szennán, de mivel a skanzen nyitására még fél órát kellett volna várni, tovább mentünk. Jó lenne ha szombati napon legalább 9-kor kinyitna a múzeum!

Szokásunkhoz híven kétféle erősségû túra közül lehetett választani. Az első szakaszt közösen tettük meg, az alábbiak szerint:

Útvonal: Zselickisfalud (, Zn) - Kardosfapuszta () - Ropolypuszta () - Simonfa (, ) - Zselicszentpál (, ) - Kaposszentjakab (, SL)

Túratáv: 22km
Emelkedő: 500m


Alternatív útvonal: Zselickisfalud (, Zn) - Kardosfapuszta () - Ropolypuszta () - Simonfa (, )

Túratáv: 12km
Emelkedő: 300m

A kb. 300 lelket számláló kicsiny falu házait hamar elhagytuk. A falu szélén egy pillantást vetettünk a Vándor Turistaházra, majd a kék jelzésen, egy lösz mélyúton kezdtük meg a felmenetelt a Tergócsi-erdő nevû dombhátra. Kiérve a tetőre, pompás látványban volt részünk, kis házacskák mellett szelídgesztenyék, a parcellákon gyümölcsösök, szőlők, távolabb a szomszédos dombvonulatokat láthattuk. Újabb 10 perc múltán a Milleniumi Emlékhársasnál voltunk. Az Eszterházy birtokon 1896-ban 18 M 96 alakban 400 db 10 éves hársfát ültettek el. Ma sajnos csak 71 db maradt meg belőlük, így az alakzat elég nehezen vehető csak ki. Nagyon szép lombos állományú erdők vannak ebben a körzetben, maga az erdő is gondozottnak tûnik. Termetes méretû bükkök, tölgyek, juharok, gyertyánok, hársak láthatók. Különösen szembeötlő a hársak jelentős aránya. Távolabbról nézve az erdőket, feltûnő az ezüst hársak jellegzetes színe.

Kardosfapusztát majd 1km-n keresztül aszfaltúton közelítettük meg. A valamikori vadászház jelenleg konferencia központként üzemel. Szép környezetben van, egy termetes gímszarvas faszobor emlékeztet a terület gazdag állatvilágára. Továbbra is az aszfaltozott úton gyalogoltunk az idős lombos fák árnyékában. Leérve a Ropolyi-árok völgyébe, jobbra egy szépen kiépített horgász tó látható. Nem telepedtünk le az asztalokhoz, bár volt akiknek már ebédelhetnékük volt, inkább tovább mentünk. 2km után elértük Ropolypusztát. Ma csak 3 épület található a völgyben, pedig már 1230-ban faluként említik, temploma, papja volt a településnek! A Monoszló nemzetségbeli Rupuliak ősi fészke volt a Villa Rupul. A törökök kivonulása után az Eszterházy család birtoka lett. Ropolypusztát elhagyva méretes faszobor emlékezteti az erre tévedőt, a fakitermelők itt tartott országos versenyére. A piros és kék jelzésen egy darabig még az aszfalton mentünk, majd a kéken maradva balra betértünk az erdei ösvényre. 300m után fiatal erdőrész következett, majd széles nyiladék, földúttal. Nagyon rég nem esett tisztességes eső errefelé sem, lépteink nyomán porfelhőbe burkolózott csapatunk. Elérve az erdőbe vezető ösvényt, letelepedtünk a kivágott fákra elfogyasztani az elemózsiánkat, mert már voltak közöttünk nagyon éhesek. Ezen a környéken már több szúrós csodabogyót láthattunk a fák árnyékában.

Ismét egy szép erdei szakasz következett, ezt elhagyva leértünk a Zselickislaki-patak völgyébe. Vadföldek szélén, kerítés mellett haladtunk 1km-et, majd egy nyiladékon, meredek kaptatón Simonfa irányába vettük utunkat. Elérve a tetőt, rövidítésre szántuk magunkat, mivel a társaság egy része nem állt meg ebédelni, így utolérhetjük őket. Hamar elértük Simonfát, de ahhoz, hogy a faluba érjünk, két patakot kellett kereszteznünk, melyekben szerencsére nem volt víz, meg 200m fejünk tetejéig érő gazoson kellett áthaladnunk. Olcsón megúsztuk a rövidítést! Kereszteztük a Kaposvárt Szigetvárral összekötő főutat, majd pár száz méter után letelepedtünk Simonfa közepén található horgásztó mellett a padokra. Itt láttunk virágzó orgonát! Erről jut eszembe, Ropolypuszta előtt meg vadgesztenye virágzott! Tényleg meg fog bolondulni az időjárás? 20 perc pihenő után a hosszabb túrát választók, 16-an a sárga jelzésen elhagytuk Simonfa házait. A többiek maradtak, a nagy meleg miattt nem volt valami nagy a gyaloglási kedv. Õk megnézhették volna Kaposvár központját, de mint utólag kiderült, olyan nehezen jött össze a csapatuk, hogy a városnézést ki kellett hagyniuk.

6-8m magas löszfalak között gyalogoltunk fel a dombtetőre. Itt először vadkerítés mellett haladtunk pár száz métert, majd Zselicszentpál felett vadföldeken keresztül haladt a földút. Mindenkit ellepett a por, annyira porzott az út, bárhogyan is vigyáztunk lépteinkre! Örültünk, mikor elértük a sárga romjelzést, mivel ettől kezdve ismét kellemes erdei úton mehettünk. Lefelé menet kis kitérőt tettünk a Latinca-forrás megtekintésére. Sajnos a vize elapadt, a foglalata is tönkrement. Leérve a Nádasdi-patakhoz, pár métert haladtunk a völgyben, majd a jobboldali Nádasdi-erdő dombhátjára gyalogoltunk fel. A kapaszkodó utolsó fele igen pocsék volt, mivel az ösvény eltûnt az igen erőszakosan növő akácok miatt. Kb. 4km-et meneteltünk a dombháton, a jobbára idős állományú erdőben, míg elértük Kaposszentjakab szőlőit, gyümölcsöseit. Itt jelzést is tévesztettünk, plusz 1km gyaloglás volt a figyelmetlenségünk ára. Hat óra után pár perccel értük el Kaposszentjakab, a volt Zselicszentjakab bencés apátságának romjait. Szerencsénk volt a kiállítás bezárásáért felelős emberrel, mert késésünk ellenére, jegy nélkül megtekinthettük a feltárt és kiállított romokat, maradványokat.

A zselicszentjakabi bencés apátság védett mûemlék, mely az egykori Győr nemzetség monostorának romjaiból áll. A monostort egy 1432-ben íródott, másolatban megmaradt oklevél szerint 1061-ben alapították. Az alapító oklevél szerint Győr fia, Ottó somogyi ispán 1061-ben bencés monostort alapított a Szent Jakab-hegyen. Itt már korábban is állt egy templom, mely erre az időre már romos volt. Ennek helyén építették fel az új templomot, melynek felszentelésén 1067-ben Salamon király és Géza herceg is részt vett. A hazai emlékanyagban különleges alaprajzi elrendezése, bizáncias jellegû relieftöredékei emelik ki egyházi románkori épületeink sorából. Az apátság 1543-ban szûnt meg, a török hódoltság idején katonai célokra használták, külső fallal erősítették meg. A kolostor együttes feltárása 1960-1966 között történt, a közelmúltban újra restaurálták a feltárt emlékeket.

A romkert megtekintése után lesétáltunk a főútra, majd 1km után megtaláltuk autóbuszunkat. A kistúrások már vártak ránk, így fellszállhattunk az autóbuszunkra. Gyors létszámellenőrzés után elindultunk hazafelé. A reggeli útvonalhoz képest most Szántód felé vettük az irányt, hogy az M7-esen hamarabb hazaérjünk. Így volt szerencsénk látni az elhíresült Kőröshegyi Völgyhidat. Az osztrák sógorokat, meg a horvátokat a sárga irigység emészti el, mikor meglátják, micsoda remekbe szabott mûszaki létesítményt építettünk dombjaink között! 9 óra előtt senki sem ért haza a mai napon. Jó időnk volt egész nap, legalább futólag megismerhettük hazánk egyik bájos kis táját.

Következő túránk Mátra főgerincére vezet szeptember 13-án, a Kékes - Sirok közötti Országos Kék Túra útvonalának egy részét fogjuk bejárni.

Ugrás az elsőre

(A csatolt fényképeket Muskovics András készítette)

Muskovics András
szakosztályvezető