2008 február 23, Budai hegység

Sokak sajnálatára az idén is elmaradt a januári "Megyeszélen" teljesítménytúra és valószínûleg, sajnos véglegesen meg is szûnik. Ezért a téli tespedés utáni első túránkat január helyett február végére szerveztük meg. A cél Nagy-szénás környéke. Nagyon régen jártunk már errefelé. Enyhe idő köszöntött ránk, a levegő már teljesen tavaszias volt. Úgy látszik, régen túráztunk együtt, mert nagyon sokan jelentkeztek a mai alkalomra. Sokunkat kicsalogatott a tavasz illata. A túljelentkezés miatt voltak akik személygépkocsival tudtak csak hozzánk csattlakozni. Sajnos még így is volt akit otthon kellett hagynunk, a busz korlátozott férőhelye miatt.

A túrán 49 fő vett részt, ami február végét tekintve csúcsnak tekinthető. Százhalombattáról pontban 7 órakor indultunk el, mindenki pontosan jött, senkire sem kellett várni. Érd, Tárnok érintésével Pilisszentivánra buszoztunk a túra kezdési pontjára. A túrát fél kilenc után pár perccel kezdtük meg Pilisszentiván Solymár felé eső részén.

Útvonal: Pilisszentiván () - Hosszú-árok () - Nagy-szénás () - Kutya-hegy (, ) - Fehér-út () - Perbál ()

Túratáv: 16km
Emelkedő: 300m

A sárga jelzésen hagytuk el Pilisszentiván házait. Hosszan kígyózott menetoszlopunk az úton, és 1km-nyi távolság után a sárga jelzés helyére becsatlakozott a piros. Itt vaciláltunk tíz percet, mígnem a térkép tanulmányozása után a helyes irányba fordultunk. Nemsokára a piros jelzésen, a Hosszú-árok völgyében haladtunk folyamatosan felfelé. Nagy örömünkre rengeteg hóvirágot lehetett látni, úgy látszik a virágok már tudják, hogy jön a tavasz! Fegyelmezett volt a csapat, senkit sem kellett figyelmeztetni a hóvirágok védettségére. A március végi túránkat neveztük el hóvirágkereső túrának, de a mai nap ezt megcáfolta. Márciusban az erdőt már másfajta virágok fogják színesíteni. Már a sombokrok virágai is kipattanás előtt vannak. A Hosszú-árok tetején bevártuk egymást, a kék + jelzés becsatlakozásánál. Innen kezdve az ösvény meredekebbé vált, tartott ez kb. 600m-en keresztül, egészen a Nagy-szénás alatti hajdani turistaházig. Itt tartottuk meg az első komolyabb pihenőnket. Móré Karcsi túratársunk jóvoltából, a hozott tízóraink kiegészültek hazai gyártású paprikás szalámijával. Nagy egyetértésben falatozott a társaság, nagyon finom volt a falat. Természetesen jutott idő elolvasni a turistaház emlékére szentelt feliratoka is. Az erős szelet még itt is lehetett érezni, sejtettük mi vár ránk a kopasz csúcson.

A pihenő után már csak az 50m-es szint leküzdése maradt hátra. Ahogy elhagytuk az erdőt, a néha orkán erejûvé erősödött vihar majd ledöntött a lábunkról! A Nagy-szénás tetejéről csodás körpanorámában van része annak, aki nem ijed meg pár száz méter szint megtételétől! Sok település kivehető innen, többek között Piliscsaba, Pilisszentiván, Solymár, Nagykovácsi, a távolabbiak közül Pilisszántó, Pilisszentkereszt. A hegyek koszorúja sem semmi, a Pilis, Dobogókő, Oszoly, Kevélyek, a Budapest feletti hegyek, Nagy-Kopasz koszorúzzák a környéket. Elég tiszta volt az idő, a Gellért hegy és a főváros kisebb része is látható volt. A sapkákat el kellett tenni, öt percnél tovább nem tudtunk bámészkodni a viharos szél miatt. Az 550m-es csúcs után az alacsonyabb 520m-esre is felmentünk. Elkészítettünk pár fotót, melyek között selejtek is akadtak, annyira ráncigálta a szél az ember kezét a fotó apparátjával együtt. Az országos kéken hagytuk el a kopasz csúcsokat, 1km után, már bent az erdőben a becsatlakozó kék+ jelzésen haladtunk tovább. Hangulatos tisztásokon keresztül vezetett az utunk. Egyik részen idős állományú bükkösön keresztül haladt az erdészeti út. Úgy tûnt nekem, mintha a tájidegen feketefenyőket elkezdték volna kitermelni a környéken. A 2,5km-es erdei szakasz után, átmásztunk a kerítés felett elhelyezett létrán, megérkeztünk a Fehér-úthoz. 10 perc pihenőt tartottunk hogy mindenki beérje a gyorsabbakat. Innen 7km távolság megtétele szükséges a sárga jelzésen Perbálig.

A negyedórás pihenő után elindult csapatunk a Fehér-úton. Talán a mészkőtől fehérlő erdei útról kaphatta a nevét. Továbbra is füves tisztásokkal tarkított erdőben haladtunk, volt hogy a Pilis, volt hogy Zsámbék és Perbál irányába adódott kilátásunk. Ezen a szakaszon a szél fújását sem éreztük annyira. Mielőtt elhagytuk volna az erdős részt, egy fakitermelés helyén otthagyott tuskókon, ölfákon helyezkedett el a társaság. Kicsit pihentünk és a maradék uzsonnánkat is elfogyaszttottuk. Az újonnan jött turistatársainknak jól jött volna még egy kis pihenés, de nekik is alkalmazkodniuk kell a tempóhoz, ami remélhetőleg sikerülni is fog. A pihenőhelytől még jó 4km volt előttûnk Perbálig. Az erdőt hamarosan magunk mögött tudtuk, utána felhagyott, gazos legelőn, szántó mellett haladtunk a végcélunk felé. Visszatekintve búcsúztak tőlünk a Budai hegység vonulatai. Perbáltól két dombvonulat választott már csak el minket. A két domb között kis patakot kereszteztünk, majd a falu előtt a most épülő Budapestet körülvevő 800mm-es gázvezetéket kereszteztük. Két óra után pár perccel megérkeztünk a falu szélén reánk várakozó autóbuszunkhoz. Mivel sikerült korán befejezni túránkat, hazafelé menet beillesztettük a programba a Zsámbékon található - romjaiban is megkapó - románkori templom megtekinését.

Egy órát szántunk a templom megismerésére. Az 1050-es években már kőtemplom állt itt. III. Béla király felesége, a francia király húga, a kíséretével érkező Aynard lovagnak adományozza Zsámbékot és környékét. E család építi 1220 körül a korábbi templom helyén a késő román-kora gótikus, háromhajós bazilikát, amely még így , rom mivoltában is a magyar építészettörténet egyik kiemelkedő emléke. Mellette található a premontrei rend kolostora. A tatárok a templomot a községgel együtt elpusztították, de IV. Béla újjáépíttette. 1541-ben a törökök elfoglalják Zsámbékot, és 145 évig birtokolják. Uralmuk alatt a harcokban rongálódott meg a templom és a kolostor, az utóbbiban még a XVII. században is laktak. E korból származik a Török-kút is. 1689-ben a Zichy család vásárolja meg a települést, és az 1710-es években a végvári harcokban lerombolódott vár helyén felépíti a korabarokk várkastélyt. A török idők alatt elmenekült illetve elpusztult lakosok helyére, a törökök kiûzése után német telepeseket hívnak be, a település gyors fejlődésnek indul, hamarosan már a mezővárosok közt szerepel. Templomát is helyreállították, de 1763-ban a nagy komáromi földrengéskor újra megrongálódott. Ettől kezdve elhanyagolták, csupán a XIX. század végétől kezdték ismét gondozni, az időközben lebontott kolostor földalatti maradványaival együtt.

Szezon eleji túránk kellemesen sikerült, a nagy szél ellenére nagyon jó kirándulóidőt fogtunk ki. Többen először láthatták a méltán híres templom romjait. Remélhetőleg az állagmegóvás keretében még látványosabb lesz ez az építészeti remekmû. Érdemes a kőtárát is megnézni, szerény véleményem szerint az épen maradt jáki templomnál is szebb volt hajdanában.

Következő túránkat a Gerecsébe tervezzük, az Országos Kék Túra egy szakaszán fogunk kirándulni, ahová mindenkit szeretettel várunk.



Ugrás az elsőre

(A csatolt fényképeket Muskovics András készítette)

(Megjegyzés: Más képekkel, ugyanezzel a szöveggel a Pest Megyei Természetbarát Szövetség honlapján is találkozhattok.)

Muskovics András
szakosztályvezető

© 2006-2024 természetbarátok.hu