Székelyföld, jutalomtúra 2007

-Beszámoló- -Mellékletek-

---

A MOL Nyrt Dunai Finomító Természetbarát Szakosztálya 2007. július 7-e és 14-e között szervezte meg a nyári egy hetes jutalomtúráját Erdélybe. A cél, mint nem először Székelyföld hegyeivel való ismerkedés. Szombaton reggel hajnali 5 órakor indult autóbuszunk Százhalombattáról. Szakosztályunknak 44 tagja vett részt a jutalomtúrán, sajnálatos módon az utolsó héten két tagunk lemondta a túrát, nem volt már idő pótolni őket más tagokkal. Szokás szerint menetközben felszálltak a tárnoki, érdi és budapesti résztvevőink. Reményeink szerint magyar időszámítás szerint legkésőbb szálláshelyünkre, Gyergyóújfaluba, a Fenyőliget Panzióba este 7 óra körül megérkezünk, melyet korábban lefoglaltunk. Autóbuszunkkal a tavalyi évhez hasonlóan megint volt egy kis gondunk, emiatt veszítettünk kb. fél órát, de azért a szállásunk elfoglalása és a vacsora nem csúszott sokat. Az útvonal Nagyváradon, Kolozsváron Marosvásárhelyen, Parajdon és a Bucsin tetőn vezetett Gyergyóújfaluba. A szállás elfoglalása gyorsan megtörtént, a vacsorára sem kellett várnunk. Így mindenki időben ágyba kerülhetett, hogy kipihenje a kiutazás fáradalmait. A vacsoránál ismertetésre került a reggeli és az autóbusz indulásának időpontja. A másnapi Görgényi havasokba vezető bemelegítő túrára 7 órakor indul a busz, a reggeli fél héttől állt rendelkezésünkre. E két időpontot végig betartottuk a kint tartózkodásunk ideje alatt.

2007. július 8. Görgényi havasok, Palotailva - Nyágra

A tavalyi évhez képest mindenki pihentebb volt, persze jól esett volna még többet aludni. A tegnapi vacsoránál bejelentett időhöz képest pár perccel később indult autóbuszunk Palotailvára, a Maros völgyében. Két variáció került megtervezésre a mai napra:

Tervezett útvonal: Palotailva (600m) - Zászpás-tető (1278m) - Juharos (1286m) - Nagy-Magura (1481m) - Kőlép patak (900m) - Kis-Göde patak völgye - Gödemesterháza (650m)

Túratáv: 22 km
Emelkedő: 900 m


Alternatív útvonal: Palotailva (600m) - Zászpás-tető (1278m) - Nyágra (620m)

Túratáv: 12 km
Emelkedő: 700 m

A mai napra M 1:110000-es léptékû térkép állt rendelkezésünkre. Ez már előrevetítette gondjainkat a tájékozódással kapcsolatban, amennyiben nem lesznek megfelelőek a turista jelzések. Már az indulási helyünket sem sikerült elsőre megtalálnunk. Szalárdtelepről fordultunk vissza, majd a Maroson, a bal partra átvezető hídnál megálltunk tájékozódni. Vagy 25 percet töltöttünk el a sárga jelzésünk felkutatására, a helyiek segítségével siker koronázta az igyekvésünket. A vasúti állomás környékén megtaláltunk két jelzést, mely alapján megkezdhettük a túránkat a Gyárfás patak völgyében. Ha már így indult a mai túranapunk, természetesen egy másik szomszédos völgyet találtunk meg először. Ismételten elveszítettünk negyed órát, míg a másik völgyben, a tervszerinti jelzett völgyben a sárga jelzésen elindulhattunk a Görgényi havasok irányába.

Kis település Palotailva, hamar elhagytuk a házakat, a térképen jelzett patakvölgytől eltérően, az utolsó ház után rögtön a gerincre vezetett a jelzés. Átkelve a patakon, melyben jelenleg egy csöpp víz sem csordogált, megkezdtük a gerincre való felmenetelt. Jelzést alig-alig találtunk, ahol egy csöppet ösvényszerûnek tûnt az út, ott jelzés nem volt, ahol jelzés volt, ott meg ösvény nem volt. Igazság szerint ezen a gerincen, ahol valamikor megálmodták ezt az útvonalat, a felfestés óta senki sem használta ezt az útvonalat a főgerinc elérésére. A felmenetelt kidőlt lúcfenyők akadályozták, sok helyen nagy kerülőkkel lehetett csak kikerülni ezen átjárhatatlan szakaszokat. Jelzéseket továbbra is csak szórványosan lehetett találni. Mindenesetre a szintet azért folyamatosan letudtuk, kiértünk az első pojánára. Itt tartottuk meg az első negyedórás pihenőnket. Szép kilátás adódott a Zsir patak völgyére, maga a rét is színpompás volt rengeteg virágjával együtt.

Egy kis pihenő után felszedelőzködtünk, hogy folytassuk az utunkat. Persze ez sem volt problémamentes, mivel a pojánán sehol sem volt jelzés. Iránytû segítségével belőttük a feltételezett helyes irányt. Elérve az erdő szélét, szerencsénkre ismét találtunk egy elárvult régi sárga jelzést. Ez a szakasz már jóval kellemesebb volt előzőnél. Nemsokára kiértünk egy kis tisztásra, ahol a frissen felfestett sárga kör jelzés csatlakozott a mi jelzésünkhöz. Most már pontosan tudtuk, hol is tartunk a túránkkal. A sárga jelzésen 100 métert haladva, nagyon szép panoráma adódott a Kelemen havasokra, köszönhetően az erdőírtásnak. Ebédidőt tartottunk ezen a helyen. Mivel rengeteg időt vesztettünk, úgy döntöttünk, hogy a kis túrások az eredeti tervtől eltérően nem a kék körön, hanem a jól jelzett sárga körön mennek le Nyágrába.

A többiek elindultak Zászpás-tető felé. Egy kilométer után elértük a tető alatti nyerget. A térképen szereplő jelzések köszönőviszonyban sem voltak a helyszínen tapasztaltakkal. A sárga jelzésünk jobbról kerüli meg a Zászpás-tetőt, viszont a nyeregben találtunk kék háromszög jelzést, mely felvezet a tetőre. Négyen lenn maradtak a nyeregben, a többiek elindultak a csúcsra. Sok helyen négykézláb kellett közlekedni, annyira meredek volt az ösvény. Végül is siker koronázta az erőfeszítéseinket, mindnyájan a pár négyzetméteres csúcsrról gyönyörködhettünk a Kelemen havasok, meg a közelebbi hegyek, völgyek látványában. Kicsit elidőztünk a csúcson, nagyon kellemes volt az idő. Kiváló panoráma képeket lehetett készíteni a szükebb és tágabb környezetünkről.

A kék háromszög jelzés tovább is vezetett a csúcsról, így a csapat úgy döntött, hogy ezen az úton ereszkedik le a hegyről, mivel lefelé nagyon kemény lett volna a leereszkedés. Nekem vissza kellett menni a nyeregben maradt négy társunkért. A későbbi elbeszélések szerint tényleg jobban jártak a lemenetellel, kényelmesesebben ereszkedtek le, mintha a felvezető utat használták volna a nyeregbe való visszatéréshez. Hamar leértem, elindultunk öten, hogy találkozhassunk a csapat nagyobbik részével. Természetesen sárga jelzés sehol sem volt, ha jól emlékszem kék jelzésen -mely nem szerepel a térképen- a Zászpás-tető oldalában kerültük a hegyet. Az elvárásaink szerint már régen kellett volna találkozni a kék háromszöggel, de az utunk először vagy száz méter szintet vesztett, majd ismét emelkedni kezdett. Valahol Arsa körül értünk ki egy pojánára. Nagy meglepetésünkre egyik csúcsmászó társunkat pillantottuk meg, aki megpróbálta beazonosítani azt a helyet, ahonnan mi előkerülhetünk. Egy nagyobb fa árnyékában erdélyi magyar család pihegetett, nekik is problémái voltak a jelzésekkel. Elmondták, hogy mostanában elég nagy baj van a jelzésekkel, teljesen koordinálatlanul mennek a jelzés felfestések, a térképekkel nincsenek összhangban, sőt az állattartók is jelzéseket festenek fel maguknak a csordáik egyik helyről a másikra való átvezetésének segítése céljából.

Elbúcsúztunk az új ismerőseinktől, elindultunk hogy ismét egyesüljön a két csapat. Előtte még sikerült elérni autóbuszunk vezetőjét, megkértük hogy Gödemesterháza helyett Nyágrán várjon be bennünket, a tervtől eltérően. Az idő eléggé elszaladt, nem sok értelme lett volna ragaszkodni az eredeti célkitőzésünkhöz. Az egyesült csapat a rövid túrásoknak kiírt kék körön ment le Nyágrába. Ezen a szakaszon nem adódott semmi gond, a jelzések is jók voltak, az út is járható volt Ezt a szakaszt nem rég újították fel. Átkelve a Maros hídján összetalálkoztun a rövid túrát teljesítő társainkkal. A busz indulásáig rendelkezésre álló fél órát ki sörözésre, ki lábáztatásra használta fel. A buszunkkal a Maros völgyében felkapaszkodtunk Marosfőre, a vízválasztóra, majd leereszkedtünk a Gyergyói medencébe. Az este nyolc órai vacsoráig még több mint egy óra állt rendelkezésünkre fürdésre, pihenésre. A bosszúságok ellenére jó túranapunk volt, bemelegítő túrának megfelelt a mai nap.

Ugrás az elsőre

(A fényképeket Muskovics András készítette)