2007 június 10, Börzsöny
A Georgiades Gábor emléktúrára 35 fő jelentkezett a túratársaink közül. Idén talán ez volt a legalacsonyabb létszám a túráinkon. Lehet, hogy a következő években ezt a túrát is szombaton fogjuk lebonyolítani, a vasárnapi túranapot úgy tûnik kerülni kell. Hatkor indult buszunk szokás szerint Százhalombatta központjából. Az idő kiválónak ígérkezett, persze a mostani időszakokban a menetrendszerû délutáni záporokra, zivatarokra számítani lehetett. Két lehetőség közül lehetett választani:
Útvonal: Királyháza (K) - Dobogó-bérc (K) - Hárombarát nyereg (K) - Csóványos (Z) - Hangyás-bérc (P) - Égés-tető (P) - Égés-bérc (PO) - Bagoly -bükk (KO) - Suta-berki-nyiladék (K) - Királyrét (K)Túratáv: 18 km
Emelkedő: 700 m
Alternatív útvonal: Királyrét (Z) - Béla-rét (K) - Saj-kút-bérc (K) - Foltán-kereszt (K) - Spartacus kh. (K) - Suta-berki-nyiladék (K) - Királyrét (K)
Túratáv: 12 km
Emelkedő: 340 m
Negyed kilenc körül megérkeztünk Királyházára. A Tápiószelei természetbarátok, Lipák István vezetésével pár másodperccel megelőztek bennünket. Õk is autóbusszal közelítették meg a helyszínt. Lehettünk vagy 70-en a MOL NyRt. Bányász Szakszervezet kulcsosházának udvarán. A két szakosztály vezetője elhelyezte az emlékezés koszorúit a kopjafán a többi túratárs csendes részvételével kisérve. A koszorúzás után a Dunai Finomító alkalmi kórusa elénekelte Demjén Ferenc Honfoglalás c. énekét, a többi jelenlevő természetbarát segítségével.
Kilenc óra körül indult a nagy túra, melyen 22 fő vett részt. A tavalyi évben volt egy kis gondunk az erdészet vezetőjével, aki sérelmezte, hogy autóbusszal bejöttünk a helyszínre. Ezt elkerülendő, idén a Duna-Ipoly Nemzeti Park munkatársaival előzetesen egyeztettük a behajtást az erdészeti útra. Bezeczky Árpád DINPI-s munkatárs várt ránk Királyházán, aki fél napra idegenvezetőnk lett. Javaslatára a betervezett Dobogó-bérc helyett a Rakottyás-bércen mentünk fel a Magosfa-Csóványos gerincre a piros négyzet jelzésen. Jó iramban indult el a társaság, pedig meleg, párás volt az idő. Másfél km után már a Bangola-tető oldalában jártunk kb. 500 m magasan. Hamarosan megpillanthattuk az első nagy andezit konglomerátumot. Pár helyről a jobb oldali Bacsina-völgyre lehetett rálátni. Továbbmenve piros háromszög jelzésen a baloldali Rakottyás-völgyet lehetett belátni, kb. 650 m-es magasságból. 200 m után jobb felé tettünk egy kis kitérőt, az erdő közepében vadászati emlékmû található, az úgynevezett József emlékmû. József főherceg itteni vadászásának emlékére állították.
Még hátra volt vagy 220 m szint, de ez volt a neheze, mivel majd négykézláb lehetett csak feljebb jutni. Ezen a szakaszon nagyon szép kiprepalálódott andezit konglomerátum sziklákban lehetett gyönyörködni, meg persze fotókat készíteni. A Rakottyás-völgyben több száz méteren keresztül széles sávban hatalmas széldöntés eredményét láthattuk, a modern, elsődlegesen haszonelvû erdőgazdálkodás termékét.
A Magosfát jelzetlen ösvényen értük el. A tetején bronzkori vár sáncait vehetjük szemügyre. Tátralátónak is hívják ezt a csúcsot, persze nekünk ez nem adatott meg. Bevártuk egymást, majd elindultunk Csóványos irányába. Az alkalmi idegenvezetőnktől a Sasfészek-bérc végénél, Három-hányásnál vettünk búcsút, innen visszament Királyházára, ahol letette a gépkocsiját. Egy kis szintvesztés után folyamatosan emelkedtünk a Csóványosra vezető turistaúton. A Csóványos tetején tartottuk meg az ebéddel egybekötött hosszabb pihenőt. Akinek volt kedve, na meg bátorsága, az felmászott a vasbeton geodéziai toronyba, a kiváló panoráma reményében. A vasbeton geodéziai torony felirata szerint életveszélyes állapotban van, de én ezt nem tapasztaltam. Nem is csalatkozott a tornyot megmászó! A párás idő ellenére elég messze el lehetett látni. Kelet felől viszont zivatar felhő kezdett közeledni. Egy tíz percet még elidőztünk, majd mivel mind közelebbről hallottuk az égdörgést, tovább folytattuk túránkat Égés-tető irányába, az országos kék jelzésen. Két helyről is pazar kilátás adódott, az egyik a Szabó-köveknél a Haramia lyuknál, a másik pedig a Hangyás-bércről. Ezen a szakaszon három turista emlékmû is látható, Csoványosnál az Újpesti turistáké, később a Vilma pihenő a Korona-kőnél, és egy 2006-os Tóth Tamás emlékmû a Hangyás-bércen.
Az Égés-tetőnél elhagytuk a főgerincet. A piros körön, az Égés-bércen kezdtük meg az ereszkedést. Az út alig lejtett, jó iramban lehetett haladni. 1,5 km után rátértünk a kék körjelzésre, a Bagoly-bükkön keresztül vezetett a jelzésünk. Ezen a szakaszon rácsodálkozhattunk egy matuzsálemi kort megért kislevelû hársra. Az út meredekebbé vált, kiszélesedett. Nagyon sok fajta virágot lehetett látni az út két oldalán, a növényeket fotózók nagy örömére. A kék négyzetjelzés becsatlakozásánál nagy meglepetésre a rövid túrát választó társaink első csoportjával futottunk össze, kik a meredek kapaszkodójuk fáradalmait pihenték ki éppen. Mi is csatlakoztunk hozzájuk. Negyedóra után közösen a kék négyzeten a Suta-berki nyiladékon ereszkedtünk tovább, de itt már meredekebb volt az út. Nem kellett 3 km-t sem megtennünk, a Királyréti horgásztónál találtuk magunkat. A fényképezőgépem elemjei teljesen lemerültek, úgyhogy Királyrétről ezúttal egyetlen egy fotót sem tudtam készíteni. A kis túrások második csoportjának se híre, se hamva nem volt, félórás szabadon választott program következett. Ez persze a többségnek a szomjoltást jelentette a büfénél. Elsőre hosszúnak tûnt a félóra, de kiderült, hogy még ezután is vagy húsz percet kellett várakoznunk a maradék négy emberünk előkerülésére.
Végül is jó túrát tudhattunk magunk mögött, a mennydörgés eredményét is kikerültük, szárazon megúsztuk a mai napot, hacsak nem számítjuk a pár liternyi izzadságot, amitől meg kellett szabadulnunk. Este hatra haza is érkeztünk. A következő túránk a Zempléni három napos túra lesz, június 15-17-én.
|
|
|
(Megjegyzés: Más képekkel, ugyanezzel a szöveggel a Pest Megyei Természetbarát Szövetség honlapján is találkozhattok.)
Muskovics Andrásszakosztályvezeto