2006 augusztus 28, Csavargás - Biai dombok
2006. augusztus 28-án a Biai dombokra vezetett túránk, hogy a jutalomtúra utáni hosszabb nyári pihenő után bemelegedjen a társaság az őszi programunkra. 40-en vettünk részt ezen a túrán. Bár majd minden évben felkerestük a Biai dombokat (hegyeket?), de minden alkalommal azért találunk újdonságot is ebben a kicsi területben. Az alábbi útvonalat jártuk be:
Útvonal: Biatorbágy, Sportpálya - Kő-hegy - Biai erdő - Tárnok, ÖreghegyTúratáv: 18km
Emelkedő: 200m
Mivel elegen jelentkeztek a túrára, a kezdőpontra busszal, a biatorbágyi sportpályához autóbusszal mentünk át. Korábbi években az odamenetelt tömegközlekedéssel oldottok meg, meg egyénileg, ki hogy tudta megszervezni az odamenetelét. Igazából nem került több pénzbe ez a megoldás sem, és még időt is takarítottunk meg.
Fél nyolckor indult Százhalombattáról az autóbuszunk. Összeszedtük a tárnokiakat, érdieket, alig háromnegyed óra alatt Biatorbágyon voltunk. Érden, Biatorbágyon alapos felfordulás volt, mindenhol építik az utakat, járdákat rohamtempóban. Ha évente lenne helyhatósági választás, akkor bíztosan pár év alatt elhagynánk Ausztriát meg a többi nyugati országot! Még hárman csatlakoztak hozzánk Biatorbágyon, akik egyénileg oldották meg az odautazásukat.
Első rövid pihenőnket a Szily kápolnánál tartottuk. Kivételesen a helyreállított kápolna falai nem voltak összefirkálva, úgy látszik megint rendbetették az utóbbi évben. A jelzett utat elhagytuk, és egy kis kerülővel, némi bizonytalankodás után felmásztunk a Kőorr gerincére. Ezt a gerinc szakaszt nem érdemes kihagyni, innen majdnem teljes körpanorámában lehet része az ide feljövő túristának. Tiszta, napos időt fogtunk ki, látható volt, az új logisztikai központ az M1-es mentén, a régi falu a halastó rendszerrel együtt, na meg a távolabbi falvak nyugati irányban. A Kőorron hosszabb pihenőt tartottunk. Néhányan az elemózsiájukat pusztították, mások napozotak egy keveset a sziklán.
A pihenő után folytattuk utunkat. Előbb egy meredek lemenetel, majd a szokásos négykézlábas felmenetel a szomszéd gerincre. Esős időben kiváncsi lennék erre a szakaszra, ki hogyan tudná leküzdeni ezt az alig 70m-es kapaszkodót! Kimondottan jólesett az erdő fái alatt túrázni. Ezt csak igazán akkor érzékeltük, mikor kiértünk a hegy füves területére. Neki kellett vetkőzni a meleg miatt. A két csapatra feloszlott társaság össze lett gyüjtve, és indulhattunk Érdparkváros irányába a fennsíkon. Végül is ez a terület a Tétényi fennsík legdélibb végződése. Elértük a szélső házakat. Rengeteg új ház épült az utóbbi években ezen a sziklás, talajnélküli területen, az infrastruktúra minimális, de a szemét félelmetes mennyiségben a környéken!
Kereszteztük az M7-est, és pár perc múlva a Tárnoki Öreghegyen bandukolhattunk. Előtte még megnéztem a Fundoklia szakadék kezdetét, hátha mellette el tudnánk menni. Védett terület, de a szeméttől gyakorlatilag innen megközelíthetetlen! Valamikor, a tanácsi rendszer idején a budapesti szeméttel akarták feltölteni, de akkor ez a jobbérzésü emberek tiltakozása miatt nem sikerült. Manapság a felelőtlen emberek fogják teljesen tönkretenni ezt a látványos szakadékot. Több mint 10 országosan védett virág található meg ezen a kis helyen. (turbánliliom, bíboros kosbor, törpe nőszirom, szártalan csüdfû, sárga len, kunkorgó árvalányhaj, stb.)
A túra végét pincelátogatásokkal zártuk, egybekötve természetesen borkostolással. Az Öreghegyi Muskovics pince után az Újhegyi Völgyi pince következett. Innen mindenki maga oldotta meg a hazautazását. A kitartóbbak a Kurcz pince meglátogatásával zárták a napot. Jó kis bemelegítés volt az őszi túrákra.
|
|
|
(Megjegyzés: Más képekkel, ugyanezzel a szöveggel a Pest Megyei Természetbarát Szövetség honlapján is találkozhattok.)
Muskovics Andrásszakosztályvezető